Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-06-01 / 6. szám - Duka Zólyomi Norbert: Világrészek csavargó regény írója

A füstölgő kéményű amerikai petróleumföldek mesgyéin túl külön, ősi élet folyik. Don (Hacinto nem csak a tulajdonos, (hanem egész népének lelkiismeretes apja, bírája és legfőbb vezetője. Amikor Senor Perez, a Condor társaság ügyvédje nála járt, hogy aranyhalmok csillogtatá­­sával rábírja a birtok eladására, dón Hacinto gondterhelt arccal kije­lenti: „nem lehet, Senor, mert mit szólnának apatársaim, ha egyszerre csak ei kellene földjükről menni, ahol már dédapáik éltek és unokáik is élni fognak?" Mr. Collins, a Condor társaság főmozgatója nem azért seiímade mán és petróleumkirály, hogy könnyű szerrel belenyugod­jék. A társaság egyik gyanús jellemű és minden ocsmányságra alkal­mas eszközét ráuszítja az üzletre. Mr. Abner mindenféle fortéllyal dón Hacimtot San Franciskóba csábítja és amikor így sem akar megpuhulni és a legenergilkusabban visszautasítja az eladási szerződés aláírását, meggyilkoltatja és közjegyzőt, ügyvédet és tanukat megvesztegetve, megszerkeszti a szerződést, melyet a halott helyébe egy hasonló nevű mexikói munkással irat alá. Ayalapai tartomány kormányzója humánus ember és jó hazafi. Min­denáron meg akarja akadályozi, hogy a Fehér Rózsa idegen kézre ke­rüljön és erős kézzel igyekszik Hacinto eltűnésének a körülményeit felderíteni. De közbejön a forradalom, melyet ugyancsak az amerikai tőke financiált, az ügy feledésbe megy és dón Hacinto telepét el­özönlik az amerikai mérnökök, teherautók és petróleumfúrok. Azok pedig, akik egykor idillikus nyugalommal uralkodtak a földön, mint piszkos és nincstelen petróleummunkások keresik meg a kenyerüket. „Minden csak petróleum!" A mese, mely dramatikus fordulataival alkalmas lett volna feszes szerkezetű, monumentális regény kidolgozására, csak úgy mellékesen lézeng a könyv egyes oldalain. A fősúly nem rajta van. A fősúly azo­kon a terjedelmes epizódokon és leírásokon van, melyekben Traven az amerikai élet és királyainak a fonákságát mutatja be. Nagyon ér­dekesek, nagyon bátrak, szókimondók és ironikusak. De a közbefűzött filozofálások nevelő értéküket lerontják. Traven élénk színekkel raj­zolja meg Mr. Collins gazságiait, de kijelenti, hogy ő nem is tehet ró­luk, hanem csak a rendszer, amelynek ő a szülötte. Vonzó színekben festi meg a (Fehér Rózsa nyugalmas földszaggal telített életét, de köz­ben megállapítja, hogy a telepesek élete tulajdonképpeni céltalan és a végén úgy állítja be, hogy a Fehér Rózsa elpusztulása és petróleum­teleppé való vedlése tulajdonképpen még használt is a telepeseknek. Megismerték az autót, a mozit, a cipőt és a civilizáció minden egyéb áldását. A történés főalakjai az elolvasás után úgy tűnnek el az a'lak­talanság homályában, (hogy két hét múlva a nevüket is elfelejtjük. A Fehér Rózsa jellernzetesen mutatja be az ilyenfajta új regény­írás minden hibáját és erényét. Széteső részletezés, aránytalan cselek­mény, homályosan rajzolt jellemek, helyenkénti napilapstiíus, viszont érdekesség, megragadó irónia, őszinteség és pergő, gyors előadás. Legnagyobb hibájuk a pesszimizmusba torkoló eszmei bizonytalansá­guk. Nem adnak, csak visznek. A világrészek csavargó regényírása és minden egyéblb regényben felbukkanó nyoma a művészet és művésziét lenség határának borotva­éles pengéjén táncol. A világi szellemi fejlődésének hatalmas kialaku­lásában csak átmenetet jelent: a kultúrcsömör mindenkor visszatérő körforgását.

Next

/
Thumbnails
Contents