Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-06-01 / 6. szám - Romhányi Árpád (Komárom): Természettudományi nevelésünk és műveltségünk

gítségül hívta a számot és megfigyelő eszközeineik tökéletlenségét a számok tökéletes pontosságéval igyekezett pótolni. Galilei tette az első lépéseket e téren és ezeket követték a megfigyelés céljából mesterségesen előállított jelenségek, a kisérietek. Ezek azután mind fél­­neérthetetlenebbül igazolták, hogy a természet jelenségei mind olyan törvényszerűségék szerint zajlanak le, amelyek legegyszerűbben, de egyszersmind a leghívebben a számmal fejezhetők ki. Például a lefelé­­eső (szab a dón eső) test sebessége az első máodpercben megtett út felének az idővel arányos többszöröse, hogy egy általánosan ismert példát említsek. Innen kedzve beszélhetünk már természettudomány­ról, mert a kutatás a legjózanabb és legvalósaibb emberi megismerés, a mathematika alapjaira helyezkedik. A természettudomány tehát a. természet jelenségeivel foglalkozó tudomány és ezekben megismerhető törvény szerűségek révén az oko­kat kutatja. legel vontabb formájában a mathematika, legáltalánosabb alakjában a fizika, mert ennek a törvényei a legáltalánosabb érvényűek a természet jelenségeire nézve és legközvetlenebb formájában a le­író természettudomány. A mathematika elvont igazságait szemléltetve tárgyalja a mértan, az ábrázolt számok birodalma. A fizika az energiák tudománya, ia> mozgási, ihalmazállapoti, hő, fény, elektromos, mágne­ses, chemiai és atomközi energiára terjed ki. Alkalmazást talál a csil­lagászatban, geofizikában, biológiában, fiziológiában, a különböző mérnöki és orvosi tudományiakban. A leíró természettudományok az állattan, növénytan, ásvány- és földtan, meg’ a leíró földrajz. Ez az osz­tályozás természetesen nem tart számot a tökéletességre, csak meg­közelítő képet akar adni, amikénthogy a természettudomány nem is is­mer éles határokat és azokon belül való pontos skatulyázást, hiszen se szeri, se száma, az olyan jelenségeknek, amelyekre vonatkozólag bajos megállapítani, hogy milyen körbe tartoznak. Maga a leíró termé­­szettudöimány is ismeri ezeket a nehézségeket, amikor pl. pontos defi­nícióját keli adni annak, hogy mi az állat és mi a növény. Miből álljon már most az átlag művelt ember természettudományi műveltsége? A fentebb felsorolt tudományok alapjainak átfogó isme­retéből, mert természettudományos műveltségünk legfőbb célja, hogy egy átfogó képet nyerjünk a- természet hatalmas birodalmáról, kifej­lesszük magunkban az érzéket a természeti jelenségek megismerésére és a bennük rejlő törvényszerűségek felismerésére és megérté­sére, még pedig egy mathematikai'lag iskolázott gondolkodás alapján. Tehát nem az a természettudományos műveltség, ha va­laki az elromlott házi csengőt meg' tudja javítani, ért a rádiókészülék beállításához, ismer folttisztító recepteket, megi tudja különböztetni a Sinust a Sarkcsillagtól, tud rózsát ojtaini, vagy ismeri az összes vizsla­fajokat, esetleg bélyegek helyett bolhafajokat gyűjt szenvedélyesen, ahogyan azt nálunk általában elképzelik. Nem, a természettudo­mány o s m ű v e 1ts é g> e g1 y h a r m o n i k u s ki é p k i a I a k í t á s a önmagunkban a külső világról, amely biztosítja he­lyünket a természetben és megtanít az élet egyik legtisztább és legnagyobb ö röm é re, a mégism érés ö r ö m é r e. Azonban van-e egyáltalán szükségünk reá, hogy ezt a. csak nagy fáradsággal megszerezhető műveltséget magunkévá tegyük? Igenis

Next

/
Thumbnails
Contents