Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-06-01 / 6. szám - Vajlok Sándor: Petőfi és a cseh irodalom

Egyébként élete a legpéldásabb dac a nyomor ellen. Rövid élet adatott neki, de ez alatt is nemzete legnagyobb költője lett. Mindene a haza és a szabadság volt (Neruda a votum Petőfianum másik részét, a szerelmet nem tartotta ilyen fontosnak), halála is ezt szolgálta. Elestéről bizonytalan az irodalomtörténetnek és közvéleménynek a felfogása. Ezzel szemben ő határozottan kimondja a hősi halált, mert ha nem esett volna is el, sem élte volna túl a nemzet bukását."

Az érzelmi sallangoktól és kitörésektől megfosztva ezek a gondolatok képezték ki Nerudában a Petőfi-mitoszt. Kezdve az első szuggeráló Petőfi-verstől a költő minduntalan elragadja a realistát az eksztatikus érzelmekbe. Ebben a kritikában is a sok felkiáltás, érzelmi transzpoináltsága után megakad: hogyan ajánlja Petőfit? Hogyan olvastassa el mindenkivel ezeket a verseket, (mert ezeket a művelt embernek ismernie kell!)? Vagy egyáltalán szükség van-e ilyesmire? Hisz „ha valaki gyönyörű románcot akar olvasni, Petőfit kell olvasnia. Ha mély hazafiúi himnuszt, vagy szerelmi dalt, megint csak Petőfit".

A fordítók — Túrna és Brábek — a verseknek nemcsak a tartalmi szépségeit mentették át, hanem a magyarság lelkét is elvitték a cseh olvasónak. „A nagy magyar poéta perzselő tüzét és tiszta lelki szárnyalását."

Neruda mellett Petőfi tisztelői közül Túrna Károlyt (1843—1917) kell megemlítenünk, aki sem a csodálatban, sem a lelkesedésben nem maradt el Nerudától. Túrna a nemzeti politika egyik fontos tényezője volt az osztrák elnyomás idejében. Grégrvel résztvett a korabeli legnemzetibb lap megalapításában és szerkesztésében. Nyughatatlan, forradalmiságra beállított természete sokbep hasonlított Petőfiéhez. „Munkáinak célja a politika ébresztés és az agitáció volt." A demokratikus gondolat, forradalmi hangulat irányították publicisztikai tevékenységét. Cikkei, tanulmányai csekély kivétellel a forradalmi időket érntik, mégpedig Európának nemcsak a jelenéből, hanem a múltjából is.

Bátor nemzeti kiállása és osztrák-ellenes működése miatt 1868-ban 3 évi börtönre ítélték. Politikai fogságában jutottak kezébe Petőfi versei. Annyira elragadták őt a versek (különösen a forradalmiak és hazafiasok), hogy Petőfit politikai ideáljának tartotta. Megismerkedett életével is, ami csak fokozta benne a Petőfi iránti csodálatot. Lelkesedésének eredményeképen még a börtönben lefordította verseit, hogy „belőlük a többi cseh szív is melegedhessen". Kiszabadulása után könyvalakban adta ki a fordításokat 1871-ben.

Így született az első cseh Petőfi fordítás-gyűjtemény; börtönben, ahol fordítójának vigasztalást jelent. Érdekes véletlen, hogy a legmagyarabb, legintranzigensebb magyar költőt a legintranzigensebb cseh politikusok egyike fordította. A két ellentétes középeurópai pólus találkozott e tényben, az európaiság és egymás nemzeti értékei megbecsülésének jegyében ...

Neruda és Túrna Petőfit a magyar faj képletének és a nemzeti jelleg legkifejezőbb megtestesítőjének tartotta. Ez a felfogás általános a cseh irodalomban és közvéleményben, ezt minden cikk, ismertetés hangsúlyozza. Ebből következtetve tehát nem törődtek a nemzetiségi származásával. Számukra ez nem jelentett problémát, irodalmon kívülinek tartották és csak a magyar Petőfi érdekelte őket. Mint Neruda is hangsúlyozza: Petőfi élete, amely csupa nem közönséges dologgal telített, hősi halála, különösen pedig költé-