Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-06-01 / 6. szám - Duka-Zólyomi Norbert: Eötvös József társadalmi élete
Iveket a felsőbb rétegek természetüknél fogva nem használhatnak ki. Az ember és a közösség viszonyát pedig a következőkben fejezte ki: mindenki mondja ki mindenkor meggyőződését, de akkor ha többen mást alkarnak, ha annak az ellenkezőjét akarják, csatlakozzék a többiek véleményéhez. Belsőleg. Azt hiszem ebben az egyben is megláthatjuk a parlamenti demokrácia és az Eötvösi elgondolás nagy külömlbségét: a többség akarata ne azért érvényesüljön, mert a többség a kivétel és a kényszerítő eszközök joga, hanem azért, mert a kisebbségiben maradt egyesek önként és józan belátással vetik alá magúkat a többségi akaratnak. — Könnyű megérteni, hogy ilyen elvek nem lehettek népszerűek és Eötvösnek magas, tisztult erkölcsi felfogása kellett ahoz, hogy ezt a belső lelki demokráciát megfogalmazza és miként ő, praktikusan kövesse. — A demokrácia, egyéni szabadság és teljes egyenlőség eszméi mellett, melyeket ifjúkori nevelője, Martinovits apát volt társiai oltott belé a haladás, a felvilágosodás eszméit hirdette. Állam és társadalmi bölcseleté a liberalizmus tipikus alkotása. Igen, ez igaz, de csak akkor, ha éles határt vonunk az igazi, erkolcsT alapokon nyugvó liberalizmus és a gyakorlatban megnyilvánult elcsenevészedett formája között. EÖTVÖS LIBERALIZMUSA. Talán a legjellemzőbben akkor látjuk, milyen nagy volt a szakadék Eötvös elgondolásai ési az elgondolások alapján a múltszázad végi Magyarországon és általában Európa államaiban megvalósított liberalizmus között, hia a jelenségeket párhuzamosan tekintjük. A szabadsági Eötvösnél: szilárd intézmények biztosította joga az egyes embernek az érvényes ülésre. — A gyakorlatban: elmaradtak az alkalmas intézmények és a papíron lefektetett szabadság1 természetszerűleg, egyes osztályok és emberék hegemóniájához vezetett. — Az egyenlőség', Eötvös szerint, gyakorlati keresztülvitelében ugyancsak az olyan intézmények kérdése, melyeik épen azokat védik, akik hely . zetülkné! és gyengeségüknél fogva az elnyomásnak vannak kitéve. Tudjuk, hogy a liberalizmus praktikus megvalósulásában épen olyan intézményeket gyártott és támogatott, melyek az erősek védelmére és a gyengék minél hathatósabb kizsákmányolására törekedtek. — A demokrácia Eötvös szerint az egyéni ember akaratának alárendelését jelentette a többséggel szembeni, belső, lelki belátást: a gyakorlat szavazási oktrojt és hideg gépszerűséget csinál belőle. — Ami pedig a legjellemzőbb különbség: Eötvös a keresztény polgárosodás jegyében látta az állam jövendő boldogulását és hogy a< kereszténység mit jelentett nála; azt nemcsak a Karthauzi költői igazságaiból tudjuk, hanem gondolataiból is: az erkölcsi élet makszimumát jelentette. Pedig éppen a kereszténység eszméjével élt vissza a gyakorlati liberalizmus a legcsúnyábban: cégérnek használta fel, erkölcsi ellenzőnek, hogy a tömegek bele ne tekinthessenek az üzemeik titkaiba és ugyanakkor a szépen megfestett cégér egésze alatt a tetteik csúfosan meghazudtolták az eszméket. A keresztényi szeretet, az erkölcs kettős morál lett: más volt a vezetők és a kizsákimányolók morálja és más az a morál, melyben a kizsákmányoltakat tartották, hogy helyzet tudatára ne ébredhessenek. — Itt keli megkeresni a gyökerét annak a harcnak isr
