Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-06-01 / 6. szám - Bellyei László: Regényrészlet

Néha dühöngve

Paskol mindent a jeges zápor, Remegést keltve, fenyegetőn,

Moraja zord s vad ütemétől Megremegünk, miként a gyilkos, Kit könyörtelen ügyész vádol.

Néha oly gyászos,

Mintha siratok könnye volna,

Ködös fájdalom ül a szivén,

S a csatornákon lefutó viz

Úgy kattog, mintha sirgöröngy hullna, Nyitott sírba, egy koporsóra...

BELLYEI LÁSZLÓ:

REGÉNYRÉSZLET

A Vasútihoz értek. Gyuszi már fázott, a foga vacogott. Tavaszi felöltő ’volt rajta. Utóbbi időben sok tanulni valója volt. Estémként soha nem csavargóit az utcán. Nem sejtette, hogy az éjszakák már ilyen hűvösek. A Vasúti előtt álltak. Vilmos idegesen verte össze bokáját, mintha fázna, vagy idegeskedne.

Nem tudni, miért nevezték ezt a kis korcsmát Vasútinak. A városnak az állomással éppen ellenkező végén húzódott meg egy kis félreeső utcában, mely most teljesen kihalt volt. Sehol egy lélek, mint ha nem is laknának itt emberek. Messze a kanyarónál egyetlen» lámpa világított és az utcácska másik vége egy forgalmasabb utca világosságába torkolt. A Vasútiban cigányzene szólt. A fiúk szótlanul mentek be. Csütörtök este, tehát hétköznap volt, a Vasútiban a cigányokon kívül senki sem tartózkodott. Kint a cégtáblát erős villanykörte világította meg: Vasúti borozó és söröző, hideg ételek és mindenféle szeszes ital kapható. Gyuszi a cseh nyelvű felírást is betüzgetni kezdte a messze hívogató fényben. Nem ment neki, keveset tudott még ebbőtf a nyelvből. Mikor belépett, nem látott semmit, csak pulitérozott asztal lapjának a csillogását, csak homályt és egy szék karját. Elvakult a cégtábla erős fényétől. De meg bent a helyiségben valóban félhomály volt. A terem másik vége spanyol fallal volt elkerítve, ott játszottak a cigányok, gyenge tizenhatos villanykörte fényénél. Csak a prímás vágott víg arcot, a többiek szomorúan lehajtott fejjel húzták a vonót, mint a favágó a fűrészt. Talán arra gondoltak, hogy ma estére is húsz koronát fognak kapni és hogy a holnapi nap is huszonnégy órából is áll, hogy holnap is lesz ebéd ideje, sőt reggeli és vacsora is ... Mint hazátlan emigráns, úgy sírt a magyar nóta az üres teremben a magányos cigányok felett...