Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-06-01 / 6. szám - Bellyei László: Regényrészlet

— Alázatos szolgája, jó estét kívánok, tessék helyet parancsolni, örvendek, hogy van szerencsém, tessék beljebb ...

A felvillanyozott korcsmáros szónokolt ennyi fiatalember láttára. Egyszerre felgyultak a helyiség összes lámpái. Vakító világosság lett egyszerre ebben a kiskocsmában, mely a népes Bercsény egyetlen helye volt, ahol még cigányzenét lehetett hallgatni. A prímás és a cigányok hajlongva köszöngettek. Vilmossal és Meszessel a prímás pertuban volt, a többieket is ismerte többékevésbbé, Gyuszitól is látott már jónéhány tizkoronást diákbálok és egyéb kiruccanások alkalmával.

A fiuk leültek egy sarokasztal mellé, szembe a cigányokkal. Különösen Gyuszi kardoskodott e hely mellett. Meszes mérgesen oldalba lökte és oda mormogta:

Olyan sok pénze van, hogy épen a cigányok mellé akar ülni?..,

Gyuszi sejtette a figyelmeztetés értelmét. A korcsma majdnem egész héten üresen állt. Ha valaki mégis bevetődött, vigyáznia kellett a bőrére, mert a cigányzene nagyon szép, de nagyon drága is .. .

Egy ablak mellett ültek. Hátuk mögött nyitva volt az ablak és bevágott a hideg éjszaka. Gyuszi felkelt, hogy betegye. Közben kinézett a csöndbe. Nagyon jól ismerte ezt az utcát. Sokat jártak ide esténkint barátjaival együtt sétálgatni, cigányzenét hallgatni. Kicsit odébb egy ház előtt két pad állott. Oda szoktak leülni. Nyári estéken sok ember jött ide cigányzenét hallgatni. Ha a korcsma üres is volt, annál népesebb az utca. Főleg fiatal lányok és fiúk. A padokkal szemben nagy gyümölcsös kert csupasz fái ágaskodtak az ég felé. Mikor még zöldek voltak és gyümölcs csüngött rajtuk ezeket nézte el Gyuszi órák hosszat. Közben a zene lassan öblögette naphosszat betohadt érzéseit és Mártára gondolt. A zöld fákat nézte és Mártára gondolt. Most a csupasz fákat nézte és ismét Mártára gondolt.

A prímás a legszebb magyar nótákat csalogatta elő. „Esik eső hegyenvölgyön ... „Magasan repül a daru ..." A vasúti új nője jött a fiúk asztalához. Magas, fekete lány, új divatú hosszú kék ruhában. Fekete körhaja középen ketté választva, derék, egyenes tartásán mint fejedelmi korona mosolygott szép feje. Arcában volt valami különösen megkapó fájdalmas kifejezés a kokottok könnyed hányavetiségébe rejtve. Mosolya a fájdalmas madonnák és mozi és bárplakátok örömlányainak a keverékéből született.

— Parancsolnak az urak? — Kérdezte és bizalmas simulással megfogta a Gyuszi székének a karját. Vilmos mindjárt elkapta a derekát, sok kíméletes szaretetet erőszakolva mozdulatába. A kék ruhás nő elhárító ingerkedéssel tolta vissza Vilmost. Mutató ujját feltartva megfenyegette és nevetett.

A fiúk bort rendeltek. Gyuszi Vilmossal és Jozskuval közösen. Vilmosnak volt húsz koronája. Ennyi volt az összpénze abból, amit elsején a tanítványától kapott. De Vilmos református fiú volt és nagyon jó legáció ígérkezett neki. Most egyelőre hozzácsapták húsz koronáját a Gyuszi negyven koronájához Gondolták, ez hatvan korona, elég lesz hármuk részére. Jozsku majd megadja utólag és legrosszabb esetben Vilmos a legációjára akart Meszestől kölcsön kérni. Mindenki Meszes kölcsönére számított, aki ezt valószínűleg megneszelte. Hogy mindennek elejét vegye, hangosan megszólalt:

— Fiúk, kinek van elsejéig kölcsön húsz koronája. Az üstökösét... A rézangyalát neki, ennyi az összpénzem, pedig még vagy tíz nap elsejéig ... — És pénztárcájában kotorászott, ahonnan egy összegyűrt tízest rázott ki. Kellemetlen meglepetés volt mindnyájuk számára. Meszes külön rendelt ma