Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-06-01 / 6. szám - Szilárd János: Tücsökszó
Arra ébredtem, (hogy valaki csúnyán káromkodik. Édesapám volt. — Te kölyök! — kiáltotta. — Te hoztad be azt a tücsköt idé? Fel tárna szko dt am. — Én! — Hünnye azt a keserves, már majd megbolondulok! — Oslóiba! — szólt édesanyám a másik ágyból. Édesapám folytatta: — Azonnal takarodj be az ágy alá és üsd agyon! Én betakarodtam az ágy alá és lesbe álltam. Néhány perces feszült várakozás után, mialatt szüleim halálos csöndben várták a bekövetkezendő eseményeket, a szobának pontosan ellenkező sarkában megszólalt a tücsök. — Prü ... prü ... — A divány alatt! A dívány alatt! — kiáltott édesapám. Én kibújtam az ágy alól és bebújtam a divány alá. Alighogy bebújtam, a kályha mögött szólalt meg a tücsök. Utána! A 'következő percben már a fésülködő tükör vidékén muzsikált valaki, aztán a küszöbön, aztán az éjjeliszekrény alatt és így tovább, és így tovább, egy szál vékony kis ingemben már majd megfagytam. Miikor édesapám látta, hogy a tücsök ügyességén minden jószándékom megtörik, így szólt: — Szamár vagy! Bújj az ágyba! Majd behívom Gyurikát! Egyébként is ő az oka mindennek, én aludni akarok!... Azzal papucsot húzott és kikiáltott az ablakon: — Gyurica a! Hé!! Hallod-e?!... Gyurica nem tudta, mi tötént és rossz sejtelmektől űzve úgy esett be az atjón, hogy kezében maradt a kilincs. A másik kezében balta volt. — Ki bántja a tekintetes urat? ... — Te féleszű! — förmedt rá édesapám. — Még te kérdezed,hogy ki bánt? Telelhordod a portát ronda bogarakkal, már ide is befészkelte magát az egyik, nem tudok aludni tőle, azonnal fogd megi és üsd1 agyon! Gyurica leengedte a baltát és neki támaszkodott a falnak. Aztán megvonaglott az arca és bámult. Először az apámra nézett, aki a dühtől kivörösödve ült az ágyon, aztán az öreg su'blád irányába emelte a fejét, ahol e pillanatban felmuzsikált a tücsök, majd rántott egyet a vállán és felkacagott. — Aki nem szereti a tücsköt, az megérdemli, hogy ne tudjon aludni füle! — szólt, sarkonfordult és1 kiment. Édesapám jó ember volt. De rettenetesen indulatos. Gazda. Erre az éjszakára még ima is borzongva gondolok. Gyurkát 'furkósbottal verte ki az istállóból... * Szomorú napok következtek. Alig vártam, hogy megvirradjon, rohantam az istállóba. Üres volt. Azaz dehogy volt üres. Helyén találtam én ott mindent. A teheneket, a borjúkat, a házinyúlakat, a juhokat, két vízhordó szamarat, még a tücsköket is. És mégis kongott az ürességtő’. Leborultam Gyurica kihűlt ágyára és sírtam.
