Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-01-01 / 1. szám - Demjén Ferenc: Éjjeli kirándulók

A temetés másnap délután volt. Egy koporsóba temették el arz apát és a fiát. A kicsit egy kendőcskébe burkolva lábtól tették az apja lába között a koporsóba. Úgy feküdt ott a kis halott, mint egy verébfióka az országút porában, melyet vásott gyermekek gumipuskájának kavicsa ért. összejött a falú apraja, nagyja politikai és vallási különbség nélkül; szolidaritás ébredt egyszerű paraszt csempészlelkükben a kettős halálesetre. Egyedül a határőrök feleségei húzódtak függöny mögé, vagy álltak kerítésen belül, mikor ott ment el az ökrösszekér rajta a koporsóviall.

A két ökör álmos léptekkel húzta a szekeret, míg a nyomában zokogva, vagy legalább is szemüket törülgetve vonult a falu. Különösen a Kis Péternével egyidejűek sírtak, zokogtak szívből, meri eszükbe jutott aiz életük s a helyzetük és arra gondoltak, hogy holnap talán őt, vagy az urát fogják ugyanígy vinni utolsó útjára A legjobban elérzékenyedett a tömeg a sírnál, hol Ádám tiszteletes szívtől-szívhez beszélt; szívéből az emberek szívébe vetette a reménykedés, az Isten rendelésében való megnyugvás magvát ... Mély hangot ütött, eleven húrokat pendített meg. A lelkek feloldódtak a prédikáció gördülő, gyors sodrában és szinte mindenki magától kérdezte... Mi bűn van abban, egy zsák búzát áthozni a Tiszán?

Aztán minden ment tovább. Az emberek is a temetőből. Az ökrös szekér is gyermeksereggel a tetején. A szekér után az asszonyok mentek, vörösré sírt szemmel és leghátul jöttek a férfiak, fejlehiajtva. De már belső tűzzel a lelkűkben. Nem szóltak még egy szót sem, de az agyukban forgott, háborgott valami. És mintegy parancsszóra, mintha előre megbeszélték volna, a Zsiga cigány konyhója előtt megálltak mindnyájan, Zsiga izgatottan forgott a kunyhója előtt.

— Mi az? Mi az? Csak nem akarnak már ma este megint menni? Mosi temették el a Pétert és már ma megint?... Szegény, még megígérte nekem a pofonokért a fizetséget.. Áldott jó ember volt... De nem is értem én magukat, hogy nem tudtak menekülni. Én már akkor játszottam a nótát, mikor a vámőrök a vámházból kijöttek. ..

— Ne beszélj már annyit, — mordult rá egy hang. Terád mostan nem Ies2 semmi szükség, elmehetsz aludni.

Zsiga arcán mosoly fényesedett egy pilltnatra s a következő percben mái el is tűnt a kunyhó ajtaján, mint az egér a fal sarkába rágott lyukacskájában. Bebújt egy szó, egy hang nélkül. S a Telkükben ütődött magyar parasztok egy léiekké borultak össze tanácskozásra a cigánykunyhó előtt a sötétedő estében

Csak másnap délután tűnt fel az irodán, hogy Szedlacsek nem jött be a szolgálatból. Keresték, nyomoztak utána kutyával, mint egy rabló után szokás, de nem akadtak reá.

S Vályogfalva népe élte tovább veszélyes, kalandos életét ,a Tisza partján