Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám - Film - Egri Róbert: Új történeti filmek
korszakának komoozíciós formáit. A munkásszínjátszók című képén nagyszerűen használja fel a bizánci aranyhátteret. így érzékelteti a színpad valószerűtlen világát. Ezt a felfogást azután átviszi a kép középterére is. Az alakok egymásmellettisége valószerűtlen a lagikus látás számára, de ugyanakkor a festői kompozíciót meglepően hangsúlyozzák. A valóságnak és festőileg értelmezett szimbólumoknak ez a nagyszerű összeolvasztása Weiner művészetének egyik legjellemzőbb vonása. Pálffy Péter művészete sokkal hűvösebb. Az ő festői problémái visszahúzódtak a kubizmus sokszor uniformizáló, ma már európailag általános tolrmanyelve mögé. A szlovenszkói művészek körében szinte páratlanul álló festői kultúrája, a színek legvégső finomsága iránti érzék jellemzi. Aquarelljeiben azután teljesen felszabadul a kötött formanyelv terhe alól és szabadon alkotja szebbnél szebb és kifejezőbb vallomásait a természetről, úgy, ahogyan azt ő látja és érzi. Nagy Márton egyetlen olajképe kissé elsietett munka. Sokkal jobb és jellemzőbb aquarellje. Ideje lenne már Nagy Márton kollektív bemutatkozását Pozsonyban megrendezni, hogy teljes értékében lássuk egyéni oeuvrejót. Az ilyen részletekben való megismerések mindig torzítanak. Gwerk Ödön stilizált képei egyike azon keveseknek, amelyek előtt a legtovább időzik a közönség. Sajnos az érdeklődés nem áll arányban a festői értékével. Várjuk a régebbi kiállítások gwerki oeuvrejének folytatását. Murmann József műveiben az egyszerű formák nemességének és a finom tónusok szépségének megszólaltatója. Szobraiban mély plasztikai invencióról tanúskodik. A valóság formái tökéletes anyagszerűséggel kelnek új életre mintázó keze alatt. Schubert Gyula nagyméretű, pozsonyi uccarészletet ábrázoló képe a kísérletezés hibáival ékes. A keretbe foglalt, tablószerű freskó lehetőségei után kutat. Új anyagát még nem uralja annyira, hogy pasztelljei és aquarelljei magas nívóját e képén is utolérje. Harmos Károly új képeiben elvont fogalmakat igyekszik optikai élménnyé átformálni. Úgy látszik előkészületül szolgálnak ezen alkotások valamilyen újabb kifejezési periódushoz. Erdélyi Béla munkái széles folthatásokra törekednek, de hiányzik belőlük a nagy felületek lendülete. Hasonlóan jár Ángyai Géza is, kinek kis gyermeket ölében tartó ülő női aktja nem eléggé kifejező, elnagyolt képe inkább tanulmányszerűen ható mint befejezett kész alkotásnak. Polonyi Károly műveinek festői fogyatékosságait nagyban takarja a monumentális téma, a Tátrahegy világa. Szemere János művei sok festői készséget és tudást árulnak el, de hiányzik belőlük az elmélyedés. Tichy Kálmán egyetlen kisméretű olaja nem ad elég alapot arra, hogy véleményt mondjunk róla. Külön kell megemlítenem Wintersteiner, Frech és Schäffer műveit. A Képzőművészeti Egyesület régi gárdájából valók. Művészetüket régen túlhaladta az idő és úgylátszik a múlt rekvizitumaként kaptak vendégjogot a többi alkotások között. A szobrászati részben Murmann mellett Fleischmann Artur lágy formájú térdeplő nőt ábrázoló faszobra és Rigele Alajos Madách síremlék modellje tűnt fel. b. k. FILM ÜT TÖRTÉNETI FILMEK. (Stuart Mária, Balaklava.) Amióta az amerikai filmgyártás felismerte a történeti témákban rejlő kitűnő üzleti lehetőségeket, azóta egyre több históriai tárgyú film készül. Az idén bemutatásra kerülő újdonságokból két történeti film, a Stuart M ária és a Balaklava érdemlik meg, hogy kritikailag méltassuk őket. A történeti film vagy hiteles történeti személveket szerepeltet és ’zoknak életéből ragadja ki a legdrámaibb eseményeket, vagy pedig költött hősalakokkal bemutat egy nagyjelentőségű történeti eseményt. Két szembenálló irányról beszélhetünk tehát: az alak*
