Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám - Film - Egri Róbert: Új történeti filmek
jaiban és cselekményében hitelesnek jelentkező filmről és olyan filmről, melyben a képzelet tág teret kap és csak egyetlen hitSTes eseménnyel igazolja történelmi voltát. A Stuart Mária és a Balaklava jellemzően kéviselik ezt a két teljesen szembenálló és lényegben eltérő irányt. Az első film, Stuart Mária, a híres királynő életét és tragikus halálát választotta tárgyául igazolt, hiteles történelmi eseményekre támaszkodik, hiteles történelmi személyeket szerepeltet, a másik film, a Balaklava, köl tött hősöket hoz, költött epizódokkal színesíti ^cselekményét, melynek egyetlen hiteles történeti eseménye az a halált megvető bravúros roham, amelyet hatszáz angol katona indít az orosz ütegek ellen. „Történelmi" jelzővel illetjük mind a két filmet, noha jól tudjuk, hogy merőben eltérnek egymástól. A Stuart Mária hősei iellemmjzának kimélyítésével inkább mint érdekesség hat. Színdarabízű és túlságosan színpadszerű, hogy az események jórészéről csak beszéltet. Ami egy színműnek elkerülhetetlen kifejezésmódja: a cselekményekről való beszéltetés az filmben erős hátránynak tűnik. Hiba, hogy nem látjuk Mária üldöztetését a tenqeren, nem látjuk, hoqvan veri le Bothwell a lázadó lordokat, majd később hogyan ousztul el hadserege és 'ogyan kerül fogságba Dániában. Ehelyett hosszú tanácskozásokat, politizálásokat, felesleges beszéddel, elnyújtott szerelmi je'eneteket és fárasztó bírósági tárgyalásokat kapunk. Az íven hosszú beszéltetés érdekes és színszerű a színpadon, de csökkenti a film érdekességét, lefokozza tempóját és filmszerűtlenné teszi az egész alkotást. A Balaklava ezzel szemben színes, pezsgő és változatos, még politikai részei is érdekesek és lebilincselők. Zökkenő és megállás nélkül pereg a film meséje izgalmas befejezése felé. Az epizódoknak, a sok harcnak voltaképpen a helyzet valódi megvilágítása és jellemzése a célja. É)s itt nem beszélnek a szereplők az eseményekről, hanem ellentétben a Stuart Mária színpadszerűséqével, filmszerűen, történések formájában tárulnak elénk. A két rendezőnek: John Fordnak és a magyar Kertész Mihálynak rendezői munkája is felmutatja természétszerűleg ezeket az ellentéteket. Ford az egyhelyben történő és színpadias. Kertész az állandóan váltakozó, mozgalmas jelenetekre fekteti le rendezői készségének alapját. A Stuart Mária végtelen nyugvópontjaival szemben a Balaklavaaz állandó mozgásnak és változatosságnak a példaképe. Filmszerűség szempontjából tehát Kertész stílusa a helytállóbb. A Stuart Mária szereplői közül Darnley, az első férj és Rizzio, a titkár alakja az első jelenetekben érdekelnek, később megszokjuk és egyoldaluaknak találjuk őket. Erzsébet alakítója, Florence Eldrfdge is csak helyenként hat meggyőzően és érdekesen. Bothwellt, a történelem torzonborz hősét Frederic Marchhoz egyenesen átidomitották; a börtönbeli haldoklási jelenete tulajdonképpen független a szerepétől és színészi képességének érvényülését szolgálj?. Hepburne királynője érdekes alakítás, de nem érezzük át, hogy éppen Stuart Mária áll előttünk. Kivégzésének jelenete, mely teljesen reá összpontosul, nélkülözi a kirobbanó drámai erőt. A Balaklavában a típusok rajza sikerültebb, mint a Stuart Máriában az egyéneké. A hősnő alakját, Olivia de Havilland behizelgő kedvesséooel hozza köze! hozzánk. Természetessége hitelessé teszi ezt az alakítást. A főhős meqkapó erővel kél életre Erről Flynn játékában. Minden cselekedetét és érzésmegnyilvánulását elhisszük, olyan közvetlen emberi és szellemes. Alakítása egyébként iskolapéldája annak, hogy a színész egyénileg hogyan használhatja ki a filmszerűség lehetőségeit mozgásban, gesztusjátékban és hangsúlyban. Mindkét színész nevével bizonyara sűrűn fogunk találkozni a következő filmekben. A Balaklavának egy jelenetét hangsúlyozottan kell szembeállítanunk Stuart Mária kivégzésével. Suristani katonák nyomulnak be Chükoti kapuin. A parancsnok, körülötte néhány tiszt, egyszerű meghatott hangon imát olvas és néhány lépésnyire a kis csoporttól látjuk a suristani katonákat, amint kezük a lövésre kész fegyvert markolja. A rendezésnek, a színészek beállításának ez a módja hatásosabb minden nagyméretű vérpadnál és vaskos hatásra kidolgozott jelenetnél. Egyálta-
