Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám - Művészet - b. k.: A szlovenszkói magyar művészek kiállítása Pozsonyban
Bármilyen élethűen szeszélyes sztár is volt Bulla Elma, ebben a szerepben ő sem tudta megmenteni a darabot. Sőt hiába vonultak fel elég jelenték télén szerepekben a komika és komikus ágyuk Gombaszögi Ella és Rózsahegyi is. A Belvárositól szintén távozó Páger, a cégfőnök szerepében, eltekintve attól, hogy maszkban és hangban is tévedett, játékban sem járult hozzá sikeresen az előadáshoz. A sikertelenségért sem a rendező Pünkösti Andor, sem a díszlettervező Gara Zoltán nem felelősek, hanem csak a színház és a Marian Hemar, az író. MUHORAY ELEMÉR. MŰVÉSZET A SZLOVENSZKÓI MAGYAR MŰVÉSZEK KIÁLLÍTÁSA POZSONYBAN. Kellemes meglepetést jelentett számunkra a Szlovenszkói Magyar Közművelődési Egyesület rendezésében a pozsonyi Képzőművészeti Egyesület kiállításának megnyitója. Mintha egy pillanatra megszűnt volna művészeink magárahagyatottsága. Szépszámú közönség hullámzott a megnyitó napon a kiállító termekben. Képzőművészetünk eddig, vonatkozik ez különösen Pozsonyra, minden társadalmi hátvéd nélkül folytatta küzdelmét a létért és művészetért. A középosztály elfordulása különösen érzékeny sebet ütött a művészet fejlődési lehetőségein. A munkásosztály minden érdeklődése ellenére anyagi helyzete miatt mint művészetet eltartó réteg szóba sem jöhet így valósággal a nemzeti kultúra légüres terébe jútott művészetünk. Ezért volt nagyjelentőségű a SzMKE gesztusa: társadalmi propagandát vállalt a magyar művészetért. A kiállítást Krausz dr., a város alpolgármestere nyitotta meg. A kiállító művészek részéről Schubert Gyula festőművész beszélt. A statisztika; elmondja hogy 24 művész 87 darabot állított ki. A művészek között 7 német volt. Ha a kiállítást összehasonlítjuk az elmúlt évek közös magyar kiállításaival, sokkal egységesebbnek tűnik fel, mint azok voltak. Hiányzik belőle az akkori kiállítások lendülettelisége. Megállapodottabb és nyugodtabb lett. Ennek az a következménye, hogy az általános, felületes benyomás után sokkal színvonalasabbnak vagyunk hajlandók megítélni a kiállítást, mint arra az egyes művek feljogosítanának. A kiálított képek és szobrok a Mezőgazdasági Múzeum három termét töltik meg. Szlovenszkónak valamennyi magyar művésze résztvett a kiállításon, főként a nyugati részről. Úgylátszik a kultúrális decentralizációnak mélyebb, okai vannak. Az újonnan jelentkező művészek közül a csallóközi Álló Gyulát és Staudt Mihályt kell megemlítenem. Álló két dunaparti képe meglepő technikai ügyességről tanúskodik, anélkül azonban, hogy az egyéniség biztos nyomait észrevehetnénk. Staudt Mihály már ismertebb. A komáromi művészek régi gárdájához tartozott, Pozsonyban három éve tűnt fel, azóta félrevonult. A most kiállított képei bizonyítják, hogy nem hiába, bár még nélkülözik a festői finomság könnyedségét, amelyet még a legrobusztusosabb alkotások is magukon viselnek, mégis sok tudással és erővel teliek. A kiállítási terem legsajátságosabb képei a modern művészektől valók. Ók a korszerű művészeti felfogás hirdetői. Prochászkára, Lőrinczre, Pálffyra és Weinerre gondolok. Prochászka újra a kiapadhatatlan témájához fordult, a kisalföldi magyar falu életéhez. Nyers és hideg színeivel, meglepő jellemző erejével mindig újabb és újabb felületeket tár fel. A jéghordást ábrázoló képén például a hideg szinte sugárzik, ösztönös és Igaz művészet az, amit Prochászka alkot. Lőrincz Gyula újból fejeket állított ki. Kiállításról-kiállításra figyeljük ennek a művésznek a fejlődését. Egyre egyenesebben és egyre biztosabban futja pályáját,. Most kiállított művein a szín mély kultúrájáról és sajátos egyéni formalátásáról tett tanúságot. Képei a fájdalmat kifejező emberi arc monumentálisba torzított ábrázolásai. Weiner Imre mély realizmussal megfestett képei új kifejezése síkjára vonták a hangsúlyozottan szürrealisztikus
