Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám - Kritika - Marék Antal: Komor András: A varázsló - Marék Antal: Cs. Szabó László: Doveri átkelés
KRITIKA KOMOR ANDRÁS: A VARÁZSLÓ. Pantheon kiadás. A történet, melyet Komor elmond, lent a lélek legmélyén zajlik le. Ami mozgás adódik benne, az csak keret, melyet a téma örök szétfeszítéssel fenyeget. Innen adódik a regénynek az a tulajdonsága, hogy kissé valószínűtlen. Viszont a lelki folyamat menete annyira világos s megokolt, hogy a regénynek ezt a fogyatékosságát feledtetni tudja. A hősök gyermekek, akik az élet egyetlen igazi nagyvakációját, a gyermekkort élik. A kaland izgatja lelkűket, nem ismernek lehetetlent s száguldásaik közben önmagukat és a valóságot is letiporják. Buli a hős, kinek fantáziáját a varázsló nagybácsi bűvös hatalmáról szóló mesével felgyújtja Kalmük. Buli ott ámul a vélt csodánál, módfelett izgatja mindaz, amit Kalmük csodálatos tudásáról feltételez. — Varázslónak lenni volna jó, — sóhajt Buli. Egyedül marad szertelen vágyával s ebben az embertelen vágyódásban éppen az hagyja őt cserben, aki folyamatot indított benne. Az életkor, amelyben a történet lejátszódik, veszedelmes és merész. A fantázia lobog végig minden mozdulatán, mely elpusztít mindent, amit szülők és pedagógusok felépítettek benne. Az eskü ott van már a hazugság elején, mert a mondottak valószínűtlensége miatt ki kell kényszerítenie a hitet. A rét a történet színhelye, hol bátran csaponghat a gyermeki fantázia s azt képzeli maga köré, akit épen akar. Ebben a korban semmisem lehetetlen, s ez adja meg azt az édes ízt, ami miatt mindenkor fájóan emlékelzünk vissza életünknek erre az elmúlt szakaszára. Komor András jó írói eszközökkel éreztette ezt regényében, ifit ott kissé túlélőnkre festve a színeke't, hogy hősének a varázslatokon való nagy nagy ámulása minél elfogadhatóbbá váljon. Buli temészetellenes barátsága nem Kalmuknak szólt, akinél a varázslat titkát feltételezte, hanem a kalandnak aminek titkát pedig nem is Kalmük, hanem ő hordozta bőséggel tarsolyában. A táj élénken élhet az író fantáziájában, mert színesen s meleg emlékezéssel adja vissza azt. Mindenütt komoly önmérséklés van a sorokon. Itt ott naturalisztikus az író, de csak azért, hogy minél élethűbben adja vissza annak a kornak minden tévedését és nyerseségét. Ez kifejezetten sikerült az írónak. Biztos vonalvezetéssel vitt el bennünket a véghez, amely kissé groteszk. Buli Kalmüköt vízbe löki s ahogyan Kalmüköt magához rántja a víz, Buli egyre a csodát várja. A legnagyszerűbb csodát, melyre most kényszerítette barátját mikor vízbe taszította. A csoda nem jelentkezik s most már kíváncsian vártuk volna az ébredést a csodavárásból, a nagy csalódást, mely az élet józan színiéit hozta volna az előtérbe s Buli ezutáni életének tengelyébe. Talán regényfolytatást tervez az író, amiben ezt a tartozását megadja olvasóinak. Komor András első prózaíróink között foglal helyet. Merészsége témában és kidolgozásban nehéz feladat elé állítja őt és sok erőt kivesz az íróból. Egyenletes vonalvezetéssel még sok mondanivalója lesz az írónak. Egyéni meglátásai komoly írói kvalitásokra utalnak, aminek egyik jelentős állomása a Varázsló c. regénye. MARÉK ANTAL. CS. SZABÓ LÁSZLÓ: DOVERI ÁTKELÉS. Cserépfalvi. Egészen elsőrangú s a kor ízléséhez közelálló művek kiadásával rövid időn belül a magyar kiadók első sorába küzdötte fel magát a Cserépfalvi könyvkiadó. Válság és új élet a sorozat címe, melynek első köteteként Ct- Szabó könyve megjelent. Államforma, nemzetgazdaságtan s költészet érdekli a szerzőt elsősorban utazásai során. Alaposan felkészülve kél útra, felvértezi magát tudással s ezzel az érzelmes és impresszionista útirajzot megtölti tartalommal. Természetes, hogy mindaz a hatás, melyet útközben felszed, átszürődik a valóság szűrőjén, de nem annyira, hogy az író egyéniségének bélyegét rá ne nyomja. A régi (itt természetesen nem kell régmúltra gondolni, csak a Márai nyomán szaporán megjelenő útirajzokra) útleírásokban a tájélmény s az idegem ember arcának változása s szokásainak eltérő
