Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-05-01 / 5. szám - Rady Elemér: Témák - problémák

és ki kell t a r t a n i o k a z o n a helyen, ahova az isteni Gond­viselés állítottaőke t." A pécsi egyetemi kisebbségi intézet ugyanebben a szám­ban válaszol a felvetett kérdésekre. „Makkai Sándor kategorikus megálla­pításának ellentmond az élet,... amely megcáfolhatatlanul azt bizonyítja, hogy kisebbségek voltak, vannak és lesznek... Ma Európá­ban majd negyven millió ember él kisebbségi sorsban s egyik sem mondott le az életről. A kisebbségi magyarság... vallja: Nekünk lehetségessé kell tennünk mindazt, amit Makkai ma lehetetlenségnek kiált ki. Ha nem igy tennénk, foghat­nék az ásót, hogy megássuk a sírt, hol nemzet sülyedt el. De a nemzet nem akar els ITT yedni. A kisebbségi magyar­ság élni akar, ez pedig az első feltétele az élni tud ás­nak... Ha pedig a kisebbségi sors erkölcsileg nem lehetetlen, úgy lehet­séges politikailag is. Ép ezért nem mondanak le a kérdés jogi, politikai és egyéb szempontból való vizsgálatáról és a reményről, hogy igenis megtalálható egy sorsforma, amely lehetőséget nyújt egy véglegesen emberi és jó megoldásna k." Makkai cikkének visszhangja támadt a napisajtóban is és — sajnálatosan itt félreértették a cikk alapgondolatát. A budapesti sajtóban B e r t a I a n István (Budapesti Hírlap) és Katona Jenő (Magyarság) szállnak vitába Makkaitval s utalnak arra, hogy Makkai Erdélyben a „Kisebbségi világ­hivatás" meghirdetője volt. Ö írta le ezeket a sorokat: „A kisebbsé­gek hivatottak már csak szükségképe ni helyzetükből következő szenvedéseiknél fogva is egy nemesebb humánum, egy egyetemesebb emberi szellemiség és az igazi, embertestvériség nagyszerű és gyógyító jövő­jének előkészítésére. Semmi szenvedés nem volt és nem lesz o k n é I k ü I i, sőt egyenesen g o n d v í s el I é s s z e r ü ileísz a világéletben, ha a kisebbségek azt az isteni hivatá­sukat megértik, (vállalják és o d a alídl ó a n munkálni fog­jak." (Magunk revíziója). Mindkét cikk Makkait régi elveinek feladásával vá­dolja. A személyi szempontok kidomborításában még messzebb megy az er­délyi magyar sajtó, ahol több személyeskedő cikk jelent meg. Szász Endre a Keleti U j s á g-ban személyi támadást intéz Makkal ellen, amit az Ellen­­z é k-ben C s e f ó Sándor utasít vissza. A nagyváradi Magyar Lapok vezércikkben (Félreértett írás) objektívon vizsgálja a kérdést s rámu­tat arra, hogy Makkai szándékát végzetesen félreértették. „Amit Makkai a kisebbségi kategorizálás ellen felpanaszolt, azt már az európai nemzetiségek kongresszusa is magáévá tette... a kisebbségi kategória örökös számszerűsége helyett a népek lelkiismerete, a népek erkölcse a kisebb néprészletek számára is elismerést a k a r." H e­­g e d ü s Nándor a nagyváradi Szabadsá g-ban, W u c h e t i c h Endre pe­dig a Déli Hírlapban szóltak hozzá — Makkaival ellentétes véleményt hangoztatva — a vitához. Vásárhelyi János református püspök, Makkai Sándor utóda is jónak látta egy beszélgetés keretében hozzászólni a vitához (Ellenzék) s le­

Next

/
Thumbnails
Contents