Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-05-01 / 5. szám - Rady Elemér: Témák - problémák

szögezni, hogy Makkai cikkéből a helyes következtetés, hogy „A kisebb népeknek össze kell fogniok és keresniök kell a kibontakozó világáramlatok veszedelmei között erőik összefogása, jogos törekvések kölcsönös, méltányos elismerése által saját létfeltételeik biztosításának útjá t."

A vitában szinte klasszikus magasságokig emelkedik a költő Reményik Sándor hozzászólása az Ellenzék-ben, aki többek között ezeket írja: „Mi csakugyan elhatározottak vagyunk, hogy utolsó c se ppvérünkjg megmaradunk szülőföldünkön és megmaradunk kisebbségi életkategoriában, a kisebbségi önvédelem jogo.s útját keressük. Makkai Sándornak, az Újnak, akit éppen úgy tisztelünk, mint a régit, mert hisszük, hogy ma is érettünk és miattunk fáj a szíve, azt válaszoljuk személyeskedés nélkül az elvek és eszmék tisztes magaslatán ohajtnánk találkozni Vele, hogy mi ma is nőni vagyunk képesek, mint ama bizonyos pálma a súly és a kő alatt. Kisebbségi mivoltunkat, a régi Makkai Sándorról szólva: martirpéldának és tanító küldetésnek valljuk, önmagunkon túl, többségi nemzetek számára is. Hisszük, hogy állandó belmisstióval ö n m a g u n k k ö z ö 11 s a lélek végtelen lehetőségeivel a hátunk mögött, a lélekbevaló visszavonulás végtelen útjában bízva egyszer majd nyilvánvalóan is otthonra találunk a minket körülvevő népek között... Az Új Makkai Sándor elcsodálkoztató és megdöbbentő gondolatai mellett állandóan idézgetjük a régi Makkai Sándort: az erkölcsi törvény, mint magyar követelmény bennünk, a Transsylván csillagok pedig fölöttünk és semmi más. Nekünk lehet, — mert kell!"

KISEBBSÉG VAGY KISEBB NÉP?

Ebbe a vitába kapcsolódik a kiváló erdélyi publicistának P a á I Árpád dr.-nak a Láthatár áprilisi számában megjelent tanulmánya, amely önmagában is értékes szempontokat ad a kisebbségi probléma tisztázásához. P a á I Árpád arra az eredményre jutott, hogy „a kisebbség fogalma nem alkalmas egy elszakadt néprészlet élet igényének jelzésére, mert semmi állandóságot nem jelent, csak múló viszonylagosságot. Még kifejezésben is kapcsolandónak mondottam a kisebbség szóhoz a nép fogalmát s így együttesen a nép kisebbség összetett fogalmában láttam annak jelzését, hogy az illető kisebbség egy nép maradandóságára törekszik... a népkisebbség elnevezésnek tulajdonképen kisebb nép az értelme... Ahol ez az új külön népegyéniség a népkisebbségekből ki nem fejlődik, ott azok csak az előbbi népükhöz való átvándorlást választhatják, vagy csak kisebbségek lehetnek népi jgény nélkül. Ez utóbbi esetben áll elő az illető kisebbségnek egyénekre való szétporladása s azután az egyéneknek felszívódása az országhatalmi többségi népbe. „N é p nélkül tehát a kisebbség sem fog megmaradn i."

Paál Árpád igen helyesen utal arra, hogy „a népkisebbségnek nemcsak egyének számszerű összegének, hanem állandó embercsoportnak, társiasságnak, kollektív lénynek