Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-05-01 / 5. szám - Rady Elemér: Témák - problémák

méltányosság is mindinkább háttérbe szorulnak az előbb említett tényezők szörnyű fizikai kényszere alatt."

„Van azonban a kisebbségi kérdésnek — írja tovább Makkai — egy minden politikai vonatkozásnál mélyebb vonása is, amelynek komoly mérlegelése még mindeddig seholsem jutott kellő kifejezésre, pedig ha a gyökérre pillantunk, azonnal láthatjuk, hogy minden politikai és minden eg/ébb megoldási kísérletnek egyedüli alapját képezheti, viszont mellőzése és letagadása önmagában hordozza azt a végzetet, amelyet semmiféle politiki bölcsesség el nem háríthat." Ezután jut ahhoz a konklúzióhoz, hogy a kisebbségi életnek nem tudja elképzelni semmiféle emberhez méltó elrendezését, mert maga a kisebbségi kategória méltatlan és lelkileg I eh e téllé n."

Volt ugyan egy ábránd — írja — melyet a liberalizmus szelleme táplált s amely azzal kecsegtette a világháború által teremtett kisebbségeket, hogy „az emberiség elnövi szomorú gyermekbetegségét, a faji és nemzeti elfogultságot s helyükbe lép az emberiség egységének öntudata, az általános emberszeretet és a szellem tisztelete." Ez az ábránd azonban szétfoszlott — egy csöppet se sajnáljuk, mondja Makkai, mert hazugság volt, — s egészen más történt, „a nemzeti öntudat soha nem ismert új értelmű ki virágzása és megtelj esedése, mely hadat üzen minden elszíntelenítő és képmutató hazugságnak. A nemzetek megérezték azt, hogy emberi mivoltuk faji és történelmi sajátságaik öntudatos kiművelésében, nem pedig azoknak feláldozásában áll... Mihelyt az emberi lélek a kommunizmusban meglátta minden általános humánum igazi és végső következményeit, mint egyedüli mentsvárhoz, menekült saját nemzeti géniusának szárnyai alá s kétségtelen, hogy a nacionalizmusnak ez a fellángolása most már a jövendőt alakító leghatalmasabb tényezővé vál t."

Az emberiséget nemzeti öntudatában újra feltalált Európában azonban a „kisebbségi sors nemcsak gyakorlatilag, hanem elvileg és lényegileg is lehetetlenné és tarthatatlanná vált ... Az embercsak a saját nemzeti közösségében érezheti és teheti magát emberré... és a nemzethez tartozó tömbök és egyének csak saját nemzetük szuverenitásának kötelékében találhatják meg az emberhez méltó élet lehetőségei t."

Ami már most a magyar kisebbségeket illeti, Makkai egész pesszimisztikusan nézi a helyzetet, amikor leszögezi, hogy „teljesen képtelenek az életre, még akkor is, hogyha az életösztön parancsára ezzel biztatják, vagy hitegetik önmagukat." Természetesen Makkai is megállapítja, hogy ez nem jelenti azt, mintha a kisebbségi magyarság máról holnapra eltüntethető lenne, de szerinte képtelen a fejlődésképes nemzeti életre „ez pedig az új Európában annyit jelent, hogy nem lehet embernek lenni." Mindazt, amit a kisebbségek eddig a magyar kultúrának adtak „csöndes hősiessé g"-nek minősíti, mit tudat alatti vágyak és ösztönök hajtottak. Azonban „egyetlen kultúra sem fejlődhetik és gyarapodhatik, ha elvágják azoktól a feltételektől, amelyek éltetik" már pedig Makkai szerint „egyolyankicsinemzetmint a magyar, nembírja meg azt a fényűzést, hogy öt nemzeti kultúrával dicse-