Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-05-01 / 5. szám - Manga János: Népi hangszereink

akasztotta. A boszorkányok összejövetelein is duda szól. Komáromy: Magyarországi boszorkányperek oklevéltára című munkája számtalan esetet sorol fel, melyben a duda is szerepel.

Szekó Vendel bagotai dudásról és dudájáról Kollárovics Lukács a következő esetet mondta el: „Szekó Ferenc a keresztutakon tanulta az ördögsíget, oszten akkor má mondta neki, mikor odagyütt, hogy tátsa el a száját, belerepű a bőgő (darázs). Oszten mondta neki, hogy má mehet haza, mindent fog tunnyi. Oszten má hazament és a duda magátú szót neki. Ameliket ő parancsba, má, azt dudáta is. Má akkor az ördög fújta. Oszten má mondták neki, hogy te, oszten mi fújja a dudát? Oszten mondták neki, hogy húzza ki a dudaelőt, hogy mi fújja, magától, hogy szól? Oszten kihúzta a dudaelőt és egy hangya! (hangya) mászkált sípokon. Oszten azt mondta, hogy ez fújja a dudát, ez komendérozza, hogy magátó szó. Az vót a ördög. Két évig oszten vöt, oszt föl akarta magát akasztanyi, oszten levágták. Oszten mongya, hogy minek vágták le, hogy őneki olyan szép 12 cigán muzsikát piros nadrágba. Aztán még évig ít, oszten beleugrott a kútba."

Az eddig ismertetett népi hangszerek a fúvósok csoportjába tartoznak. A húros hangszerek közül a citera az, amelyet a népi kultúra a mai napig megőrzött. Rokonai megtalálhatók Japánban, Nyugat-Szibériában, a primitív népeknél, továbbá a Nilus felső folyása mentén. Az utóbbi hasonlít^legjobban az ősi magyar citerákhoz, amelyek egy fából készültek, vályúszerűen kifaragva. Ehhez hasonló citerák nálunk már csak elivétve akadnak. Eddig kettőt találtam: egyet Pereszlényben (Ipolyság mellett) és egyet az ógyallai járás Bagota nevű falujában.

Szimonovöj orosz etnográfus leírása szerint az osztják sámánok a beteg gyógyításánál, amikor két-három nap is, éjjel-nappal várakoznak, a sámán körül levők dombra-nevű citerájuk mellett dalolnak és táncolnak, hogy rémületbe ejtsék őt. A permiek samánavaiásának szertartását a citerás kezdte meg, aki erre az alkalomra külön dallamot játszott. A cseremiszek azt állítják, hogy a citeraszó melletti áldozat az ősi időkből való. Valószínű, hogy őseink áldozati szertartásainál is szerepe volt a citerának. Pápay beszámolójában elmondja, hogy a voguloknál egy öthúrú hangszert látott, melynek zenéjére az egyik vogul vad táncot lejtett. Ez bizonyára egy ősrégi pengető hangszer maradványa volt, a citerának rokona, amely nálunk már régen kiveszett.

A citerák a Csallóközben és az Ipoly mentén már kiveszőben vannak, de Komárom vidékén és a Mátyusföldön még virágzanak. Alakjuk külömböző. A legrövidebb kb. 60 cm és a leghosszabb 120—140 cm hosszú. Az újabbak enyvezettek, a régebbiek szögeitek. Közös jellemzőjük a négy egyformán hangolt húr, melyeken a dallamot játszák és a kisérő húrok, amelyek különfélekép, leginkább oktávban és quintben vannak hangolva.

A citerákat is, mint a tőből népi hangszereket, néhány esztendő alatt megsemmisítik a gyári hangszerek. Ideje volna, hogy az utókor számára megmentsük belőlük a jellegzeteseket. Körülbelül 2—3000 koronából gyönyörű népzenei múzeumot lehetne berendezni. Ezenkívül szükséges volna egv-egy kiváló furulyás dudás, vagy citerás játékát gramofónlemezen is megörökíteni, örömmel látom, hogy a komáromi Jókai-múzeum ajánlatomra komolyan foglalkozik ezzel a tervvel, sőt az utóbbi időben nemcsak néhány nagyon szép dudával és furulyával gyarapítottuk a múzeumot, hanem a hangszereket hanglemezekre is felvettük, melyek szintén a múzeumban vannak elhelyezve.