Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám - Manga János: Népi hangszereink
lyek szintén hozzátartoztak egykor a magyar népi hangszerek csoportjához, a kereszténység térhódításával eltűntek, mert az egyház nem tűrte azokat a hangszereket, amelyek híveit előbbi pogány szokásaira emlékeztette. Emléke azonban megmaradt a népszokásokban. Csallóközben a farsangi dőrék felvonulásánál vasfazekakat ütögetinek. Ez a szokás minden bizonnyal a sámánok dobjait jelképezi. A samándobokról részletes leírást közöl Krohn Gyula „A finnugor népek pogány istentiszteletei" című könyvének 127—128.-ik oldalán. Népi hangszereink közül származására, illetve eredetére nézve legrégibb a kanásztülők. Ennek ősei az állati és emberi csontokból készült fúvóshangszerek. Szibéria és Oroszország határán élő mongolok még ma is használják az emberi combcsontból készült tülökszerü fúvóhangszereket. A kanásztülők hazája: Tibet, Bábeli, Keletafrika, Senegalia és Nubia. Egyes vidékeken előfúvással, máshol oldalfúvással szólaltatják meg (Keletafrika). A kezdetleges tülkök valószínűleg mind oldalfúvással szólaltak meg, mert a primitív ember a véletlenül, kilukadt állati csontokhoz hasonlóan készítette el. A ma használatos előfúvó tülkök már későbbi eredetűek. A szaruból készült tülöknek valamikor igen fontos hivatása volt. Mondhatnám, egykor a mai telefont és távírót helyettesítette nemcsak a mindennapi életben, hajnem a hadászatban is. Nagyon sokszor még ivóedényéül is szolgált az embernek. Az ipar és technika fejlődése a tülköket kiszorította a használatból és csak a pásztoremberek őrizték meg, akik még ma is, itt-ott valósággal mesterségük elengedhetetlen jelképének tartják. A legtöbb kanásztülők kb. 50—60 cm hosszú, egy, vagy két hajlással. A befúvás mindegyiknél elől történik. Alaphangja f-gis között van, ezenkívül még három felhang szólaltatható meg: az alaphang oktávája, ennek a quintje és az alaphang második oktávája. A szarutülköt nálunk már csak az Ipoly-vidéki és a gömöri kanászok használják a disznócsorda összeterelésére. A Csallóközben és a többi magyar vidékeken már nagyon ritka. Az ipolyvidéki kanásztülkök legnagyobb része egyszerű, díszítésnélküli. Lőrincz Vince, hídvégi kanásznak ivóit egy égetett díszítéssel és rézveretekkel ellátott tülökje, de mivel mesterségét abbahagyta, néhány évvel ezelőtt eladta egy magyarországi kanásznak. Érdekes, hogy a kanászok csak kanásznak hajlandók eladni hangszerüket. Én, a tulajdonomban levő tülköt Fadrás Mihály pereszlényi kanásztól vettem, illetve a feleségétől, mert a kanász nem volt hajlandó eladni. Amikor megtudta, hogy a felesége már eladta, el akarta verni a háztól és a rendkívül kellemetlen családi szituációt egy intelligensebb gazdálkodó oldotta meg, aki valahogyan megmagyarázta, hogy a tülköt semmi rosszra nem fogom felhasználni. A kanászhit szerint ugyanis egyes tülköknek természetfeletti erejük van, amelyek szerencsét vagy szerencsétlenséget hozhatnak. Ezt a hitet megtaláljuk Keletafrikában is, ahol a primitív emberek hite szerint bizonyos kürtök tulajdonosai több vadat ejtenek el, mint mások. A tülökszerű fúvósokból fejlődtek ki a furulyák, vagyis a sípszerű fúvóshangszerek. Hazájuk: Kina, Japán, Kis Ázsia, Kelet-Afrika, Kongo, Szíria, Palesztina, Aráoia, Elő-lndia és Ceylon. A primitív ember először a természetes sípot ismerte meg, amely a különféfe állati csontokból, bambusznádból és puhabélű faágakból természetszerűleg adódott. Ismeretes, hogy a furulyákat leginkább még ma is ezekből készítik. A keleti furulyák, így a magyar furulyák is, a hangképzést illetőleg kétfélék: haránt- és hosszantfurulyák. Játszólyukaik száma külömböző. A keleti furulyák között található 3, 4, 5, 6, 7 és 8
