Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám - Manga János: Népi hangszereink
Mint rab, akinek int a szabad út, Búcsút rebeg, mielőtt szabadult. Mint a madár, akit Dél vár arra túl, Az eresz alján még egy dalt tanul. Mit is daloljak, én szegény beteg, Mit is dadogjak nektek emberek? Talán nem is kell még búcsúzni se? Hisz észre sem vett engem senkise? Csak egy könny voltam, aki porba mull, Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul. Csak egy csók, aki hideg kőre lel, Csak egy szó, kire visszhang nem felel. Egy pillangó, ki csillagot keres És elgázolja egy durva szekeres. MANGA JÁNOS: NÉPI HANGSZEREINK A népzene — Bartók Béla szerint — mindazoknak a dallamoknak összessége, amelyek valamilyen emberi közösségnél kisebb, vagy nagyobb területen bizonyos ideig használatban voltak, mint a zejiei ösztön spontán kifejezői, népszerűén szólva: a népzene olyan dallamokból tevődik össze, amelyeket sokan és sokáig énekelték. Ugyanígy definiálhatjuk a népi hangszereket: a népi hangszerek azok, amelyek valamilyen emberi közösségnél bizonyos ideig használatban voltak, mint a zenei ösztön spontán kifejezői, népszerűén szólva: népi hangszereknek azokat a hangszereket nevezzük, amelyeket sokan és sokáig használtak. Az elmondottak szerint a népzenét is két részre osztjuk: népdalokra és tulajdonképeni népzenére, vagyis a nép hangszeres zenéjére. Amíg a népdalok a félreeső falvakban még ma is virágzanak, addig a hangszeres népzene már kiveszőben van. A nép magakészítette hangszereit kiszorítják a használatból a gyári, internacionális hangszerek. Ezek a gyári termékek már sohasem lehetnék egy emberi közösség spontán kifejezői, mert hiányzik belőlük az a speciális nemzeti jelleg és tradíció, amely a népi hangszereket jellemzi. A dudának kelet volt a bölcsője, onnan terjedt el nemcsak a keleti, hanem a nyugati népek között is. Ma megtaláljuk a szláv népeknél, az angoloknál, németeknél, de a magyar pásztor dudája mégis magyar népi hangszer. Az elkészítési módját és anyagát, továbbá a hangszer klaviatúráját tekintetbe véve, könnyen megállapíthatjuk, hogy az lényegesen külömbözik rokonaitól. A ma még használatban levő magyar népi hangszerek a következők: a különféle haránt- és hosszantfurulyák, a tülkök, dudák és citerák. A dobok, ame
