Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-05-01 / 5. szám - Illés Endre: Tormay Cécile 1867-1937

glóbuszunk (bozótjai, vízmosásos szakadékjai, orvul füstölgő tűzhányói különb és szorongatóbb veszélyeket rejtenek: dúlt élete miatt B a - Iássa egy idegien tenger partjáig kénytelen futni, Mikes emigrációban (hal meg, egy francia káté lemásolásáért ihat évig rontják K a - Zinczy tüdejét a legsúlyosabb várbörtönökben, Széchenyi halála körül méreg kisért, Katona József élve eltemetkezik, Kemény Zsigmond megőrül, Teleki László öngyilkos lesz, Petőfit kozákpika szúrja át, Vörösmarty, néhány verse miatt, halálos Ítélet sejtelmével bújdolkol hónapokig, Tompát egyetlen verssoráért hadbíróság elé állítják, s még a nőiesen szelíd, görögtüzet lolbbantó Jókait is, amikor írói jubileumát ünnepli az ország, a legisiúiyos'abb fórumon, a magyar képviselőházban „hazaárulás" vádjával illetheti egy képviselő-iha ragosa. Kemény elszánás kell hozzá, hogy valaki a magyar író útját válassza.

És miilyen jellemző, hogy még Tonmay Cécile is, aki alapítványi hölgy volt, gazdagságba s gondtalanságba született, társasága egy magyar Proust körének felelhetett volna meg, jóidéig előkelő dilettánsnak hihette bárki, — még ő is belegázolt jódarabon ebbe az einyűihetetlen „magyar életrajzba": izgalmas hónapokig bújdpsott álruháiban faluról-rfalura, menekült súlyos politikai váddal terhelten kíméletlen kalandorba talom Ítélete elől. így született meg a „Bujdosó könyv", a két magyar forradalom naplójegyzetékbe szorított története.

De Tornay Cécile nem ezzel az izgalmas Írással s nem az 1919-*

ss

évek megpróbáltatásai közben lett író. Már sokkal előbb az.

Ifjúsága üvegháziban telt el. Tizenötéves korában látja meg először Olaszországot. És huszonötször jár azokon a felejthetetlen tájakon, ahol minden a Művészetre tanít. Első írásait nem is írja le; a fiatal magyar lány előkelő olalsz társaságok kedvence, a firenzei szalonokban úgy becézik „la petite chanoinesse",— itt mondja el az élőszó foszló anyagában meséit. Milyenek ezek a meséik? Finom mitológiai történeteik, amelyeket az élettől távol álló, ködszerű bánat szitál be. Egyszer D'Aninunicia hallja a fiatal magyar lányt mesélni—és két ilyen mesét azonnal lefordít olaszra, így jelennek meg Tonmay Cécile eliső írásai: a Boldogasszony Árkádiában és A fuvola.

De ahogy Magyarországból Olaszországba utazik a gazdag fiatal írónő, akit Ferencz József a nemes alapítványi hölgyek sorába emelt: a Karsztokon kell vonatával átvergődnie. Milyen félelmetes, vad fájdalom merevedett itt kőbe! Milyen alvilági szenvedélyek voinlaglottalk itt valaha! Az írónő addig utazik a kopár sziklaVilágban, míg megérzi az élet mélységeinek rejtelmes üzenetét. Két alagút között egyszer leszáll az elakadt vonatról, megpróbál belesni a kils vasúti őrházak ablakain. Következő nyáron egyenesen ide vált jegyet és hónapokig él a kis falvakban, megismeri Jellát, „a Karszt lányát", ideképzeli Réz Andrást, az alföldi fiút, az életből és az álomból sző mesét; menekül valami elöl és ráébred egy új életre — így születik meg eiső regénye, az Emib ereik a kövek között. „Ki ez a lappangó tehetség?" — kérdi a magyar kritika. A könyv váratlan sikert arat, évekig beszélnek róla, a magyar irodalmi életben egészen ritka s távoli hullámkarikálkat vet. Ma már kissé érezzük benne a szándékoltságot, de ma se mondhatunk róla mást, mint azt, hogy hiányzik belőle minden könnyű, női impresz-