Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám - Duka Zólyomi Norbert: A magyar nacionalizmus fejlődése
1848. május 15-én már szintén önálló nemzetgyűlést és közigazgatást köve telinek. A magyarságnál: ezt a fejlődési menetet a következő jelenségékein kísérthetjük végig: a XVI li. század végén megujhodik az iroda lóim és a XIX. század elejéin a romáin ti cizmus költészete és Kazinczy és társainak nyelvi munkássága jegyéiben gyarapodik; 1805, 1807 és 1811-ben történték az első lépéseik a magyar nyelv bevezetésére az ország gyű lésem. (Ezeket különben a császári dinasztia elutasító magatartása tette léhetet lenné.) A Vili./1830. törvénycikkely tényleg bevezette az állami alkalmazottaknál, a kúriáinál és az ügyvédeiknél, a VI./1840. törvénycilklkely az ainy alkony veknél és végül az II./1844. az egész közigazgatásiban és bíráskodásiban-. A francia felfogást, a nemzet egységét tulajdonképen a XLIV./1868. törvénycikkely mondotta csak ki. A haladás gyorsasága azonban természetszerűleg nem volt mindenütt egyforma. Ahol az államalkotó nemzet legalább legnagyobb részéiben a kultúmemzet fogalmával fedte egymást, mint Franciaországban, ott a náción a liizmus két formája egyszerre jelentkezett. Németországban például, ahol az etnikumot a kis államok szerkezete szaggatta széjjel, már tovább tartott, Magyarországon pedig csak 1867 után jelentkezett a második stádium és végül a magyarországi nemzetiségeknél csaik a világháború vége felé és elmúltával. 2. A második kifogás megoldása ebből következik. Hogy a magyar terminológia összekeveri a nemzet és nemzetiség fogalmát. Ez helytelen akkor, ha- mindaddig beszélünk nemzetiségről, amíg a nacionalizmus a német felfogás stádiuméban van és nemzetről csak akkor, ha már francia, politikai felfogássá alakúit át. 3. Meg kell tehát állapítani, ho-gy a magyar nacionalizmus eszmeileg ép olyan fejlődésen ment keresztül, mint mindenütt máshol és nem voltaik kvalitatív különbségek. Az úgynevezett territorializmus, melyet a magyar fejlődés különlegességének szoktak említeni, máshol is jelentkezett. Általában az állam liberális teóriájából keletkezett és a gazdasági viszonyok liberális változásai követkéz etében, de Magyarországon még különb okai is voltak. A monarchia élete 350 éven keresztül képviselte a nép és állam azonosságát és ez a felifogás átment a magyar ál Iáim eszmébe. A középkorban a nemzet, tehát a nemesek összessége magyar volt. Csak a kitartó habsiburg-lkoion'izáció okozta, hogy a'XVIII. század folyamán, a magyar és más elem aránya 1:3-hoz sülyedt. (A XVIII. századtól kezdve 3,865.000 nem magyar költözött Magyarországiba. 1,200.000 német, 300.000 szlovák, 1,5oo.ooo román, 400.000 szerb, akik az idegenek eredleti, 4,412.000 létszámát majdnem 100 százalékkal növelték.) A történelem itt tragikus Ikettőségbe tört; a magyar államjogi gondolat tovább élt, miközben a magyar elem évről évre újablb megtizedeléseknek volt kitéve. Tragikus, de érthető tévedés volt, hogy a XIX. század, mely politikájában még nem ismerte eléggé a nemzetiségi kérdés lényegét, ezt az arányeltávolódást nem vette figyelembe. 4. Ha már a magyar nacionalizmus különlegességei után kutatunk, — melyek a többiekhez képest kvalitatív értelemben nem léteztek — csak kvantitatív különbségeket vehetünk észre:
