Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám - Duka Zólyomi Norbert: A magyar nacionalizmus fejlődése
Iáit dákoromán mozgalom territoriális román egységről beszélt híveinek és a pánszlávizmus a határokon túl vetette pillantását, a nagyobb hatásra nagyobb ellenrendszabályok feleltek. 4. Hogy a nemzetiség-ellenes hangulattal telt rétegék kerülték túlsúlyba, azt azzal is magyarázhatjuk, hogy a 48-ais örökség magasztos eszméjű magyar képviselői kihaltak és elcsendesedtek, helyükbe pedig a kapitalista nem magyar gyökerű rétegek álnacionalizmusa fejlődött ki, mely kevesebb szeretettel a magyar nemzet érdekeli iránt és annál több érzékikel az üres jelkép és jelszavak kihasználása iránt ily módon jobban biztosíthatta anyagi érdekeit. AZ ELLENTÉTES VÉLEMÉNYEK KRITIKÁJA. Ezen keretben nincsen módomban egyes konkrét kifogásokra és támadásokra válaszolni. Inkább összesürűsíteim a kifogások komplekszumait és elvi meghatározásokra törekszem. 1. A legifőblb elvi kifogást abban a szemrehányásban találjuk, melyet Palkovič dr., a Národnostní Obzorban hozott cikkemre írt feleletében is kihangsúlyoz: „Miként a magyarok egy európai eszmét sem fogadtak el eredeti fogalmazásában, úgy a nemzet és nemzetiség felfogásában is minden egyéb nemzettől különböztek." Más szavakkal: mindenütt természetes és igazságos útján ment volna a nemzeti fejlődés, míg Magyarországon ellentétes fejlődés következtében egyedülálló rosszabbodás állt volna be. Ezt a tételt 'két okból ab ovo el kell utasítani. Egy elvi okból: mert egészen természetes, hogy minden uralkodó koreszme más-más országiban máskép jelentkezik a helyi viszonyoknak megfelelően, de el kell tudományos alapon tartalmi helytelensége miatt is utasítani. A nacionalizmus mindenütt egyforma fejlődésen ment keresztül. Ahogy már hangoztattam: elsődleges német ikultúrfelfogás átalakult politikai ifelifogássá. Ahogy a tudomány nevezi, francia felfogássá. A magyarországi nemzetiségeknél is ezt látjuk. A szlovákoknál: a pozsonyi líceum fiatalságának kultúrtevé- Ikenysége, 1824-ben Kolář „Slávy dóéra" című költeménye, 1625-ben Bemolák szótára, Stúr nyelvészeti munkássága (mindez a német felfogás), de 1848 május 10-én, Liptószentmiklósoin már a saját nemzetgyűlés, autonóm terület, honvédség, bíráskodás és közigazgatás követelménye. A szerbeknél: 1814-ben szerb népdal gyűjtemény jelenik meg és Vük Karadžič megalapítja az új helyesírást, 1826-ban alakul meg a Matica Srpslká 'Budán; de 1848 március 14-én már kimondják az autonóm szerb vajdaságot, Suplikác vajdával az élén. A h orvátoknál: Gáj iillirizmusa, 1835-ben a raguzai dialektust mint irodalmi nyelvet vezetik be, de 1848-lbain már megalakult a nemzeti komité, mely önálló nemzetgyűlést és közigazgatást kért. A románoknál: 1780-ban Klein Sámuel nyelvtanában különválasztja a romáin irodalmi nyelvet az orosz liturgikus nyelvtől, 1812- ben Aradon megalakul az első román tanítóképző (maga a magyar kormány alakította!), Major Péter és S inkái György dákóromanizmusa következik, majd 1838-tól kiadják a Gazeta de Transilvania című lapot, de
