Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-05-01 / 5. szám - Kovács Endre: Egy nemzedék sorsa
gyolódottságának kérdéseit vetette felszínre. Kassák Lajos fegyelmezett művészi egyénisége, szociális tematikája egy új rend keresésére ösztönöz bennünket. Ugyanakkor a fiatalság egy része Prágában cseh tanárok keze alatt cseh környezetben középeurópai tudatára ébred s szláv-magyar sorsközösség praktikus kulturális konzekvenciáit igyekszik megvalósítani. Nemzedékünk legeseménytelibb ideje következik: élménybeli kontaktust keresünk az egész magyar szellemi glóbusszal., három országban termékenyítünk s termékenyülünk meg általa magunk is s koatikusan bár, de rendkívüli intenzitással érezzük át az egész kor problematikáját. Mai magyar életünk legtöbb visszatérő kérdése ekkor nyer megfogalmazást: a szociális kérdés, a közép-keleteurópai kis népek helyzete, a dunai kooperáció gondolata, a szláv-magyar kultúrérintkezés, a kisebbségi magyar tudományosság alapjainak lerakása, irodalmunk életessé tétele, pedagógiánk átszervezése, az egyetemi és középiskolai szemináriumok problémája, a szakértelmiségek korszerűbb nevelése és így tovább. Kérdéseink megszületését külső és belső körülmények egyaránt elősegítették; minden újabb probléma az előbbiből folyt és a megoldás szükségszerűségétől volt terhes. A parasztkérdés még mindig centrális jelentőségű számunkra, de magyar adottságainkból már egyre gyakrabban tekintünk kifelé Középeurópa népeire és sorsunknak az idegen népközösségekbe való beágyazottsága egyre nyilvánvalóbbá válik. A csehszlovákiai magyar fiatalság egyetemes mozgalmának szempontjából tekintve ez a kor volt idáig a legszerencsésebb. Elenyészően csekély kivétellel a magyar fiatalság széles tömegei sorakoztak fel ekkoriban az új problémák körül s a diákság életszemlélete, belső intuíciója azóta sem volt soha ilyen egységes. A politika még nem játszott bele életünkbe, környezetünket a várakozás álláspontja jellemezte. Várjuk meg, mi alakúi ki belőle — ez volt az általános nézet. Sejthető volt, hogy a fiatalság nem áll meg a problémák felvetésénél, a mozgásban levő test autonóm törvényei viszik tovább növekvő sebességgel. A megpendített problémák, a magyar élet kusza szövevénye s a társadalmi fejlődés kényszerítő ereje a kérdéseknek lehető legradikálisabb végiggondolásánoz vezettek a hamarosan megindították azt az átkos csatározást, hírlapi és személyes vitát, meliy nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalság egy szép napon alternatíva elé került: vagy megpróbál alkalmazkodni és a szociális tények szigorú világából egy higabb, eszmeibb atmoszférába átevezni vagy vállalja a közéleti gáncsot, a jó és rosszakaratú kritikák sorozatát. Az út szétvált: a diákság egy része atomizálódott, más része megmaradt eredeti programja mellett s vállalta a népszerűtlenség szerepét. Nem diákmozgalmak történetét írjuk meg itt: vallomással tartozunk. Nem az oknyomozó történet szigorú fejlődéselméletének pretencióival állunk az olvasó elé, éppezért nem köt bennünket semmi műfaji kényszer. Egy nemzedék lelki fejlődéséről, izgalmairól és teljesítményeiről akarunk számot adni, hogy az új nemzedék láthassa tévedéseinket és igazunkat. A fiatalság, melyről szólunk, heroikus fiatalság. Heroikus, mert erejénél nagyobbat akart s nagyotakarásában nem habozott szembeszállni az élet hatalmaival. Ennek a nemzedéknek a tagjai egyénenként különböző fejlődésen mentek végig, ami természetes; ám volt bennük valami közös, ami összekötötte őket: a feladat