Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Kritika - Marék Antal: Köves Tibor: Csavargók menetrendje

tette benne, minha csak önmagát gyű­­rölné és tenné nevetségessé. A köl­tő vallomása ez, a képzelet szebb s boldogítóbb, mint a valóság. A stílusról kell még megemlékez­nünk, amely tiszta mint a kristály vize s consonáló a témával, mint a zene a vezérmotivummal. A fejlődés legma­gasabb fokát érte el Babits stílusa s ez annál inkább örvendetes jelenség, mert szép, tiszta magyar beszédre most mindennél nagyobb szükségünk van. Ahogyan Vörösmarty szépséges szava a Dunántúlról indult el szerte az országban, úgy érkezik Babits beszé­de is onnan, a dunántúli tájról, hová úgy látszik novelláiból halálos 'vágya­kozással kívánkozik. MARÉK ANTAL. KÖVES TIBOR: CSAVARGÓK MENET­RENDJE. Nyugat kiadás. „Ez a föld1 millió és millió nyugtalan embert hordoz hátán, különös meg­szállottságban vergődő madarakat, akik a szívükhöz kapnak, amikor egy vonat eltávolodó piros lámpáját lát­ják s úgy érzik, hogy mindenöket oda­adnák, ha fel tudnának kapaszkodni arra a kocsira, pedig azt sem tudja hová megy''' — mondja Köves egy­­helyütt. Ezen megszállott emberek lé­lektanáról szól a csavargók menet­rendje. Aki ezt a könyvet írta, az esz­tendők óta látó szemmel járt a világ­ban. Az utazás Márai értelmezésében csakugyan kaland lett számára, a leg­nagyobb élmény, amit a különös ízű s színű világ jelenthet csupán. Egyet­len lélegzetvétellel ki lehet olvasni ezt a könyvet, olyan mint egy izgal­mas regény. Olyan emberi és tájjel­lemzéseket kapunk, amik igazi írói mesterségtudást árulnak el. Embertí­pusok vonulnak fel előttünk: a hódító utas, az álmodozó utas, a benfentes, a szenvedélyes, az érzelmes utas, alias: a hódító ember, az álmadlozó ember, a benfentes, a szenvedélyes, az érzelmes ember. Az író, bármeny­nyire igyekszik minden emberi meg­nyilvánulást az utazásra visszavezetni, vagy valamiképpen arra vonatkoztat­ni, ez nem sikerül tökéletesen. Az uta­zás csupán részletjelensége az embe­ri léleknek. Az érzelmes ember érzel­mes akkor is, ha utazik, vagy ha a reggelije mellé kedvenc napilapját kibontja, érzelmes, amikor pénzét tar­tozásainak rendezésére költi, vagy es­küvőjére készül. A nyugati népek irodalma századok­kal megelőzte hazánk irodalmát az út­leírásokban. Főképpen angol utazók vetették papírra élményeiket s örökí­tették meg a kort s hátterét. Bennük is élt a felfedezők szent gyönyörűsé­ge s élményeik ma friss erővel hat­nak. E műfajt nálunk Márai indította el s egyben ő is tökéletesítette s vit­te eddig legtöbbre. Köves Tibor mű­vén is határozottan érződik Márai ha­tása, ami természetesen semmit sem von le a mű irodalmi értékéből. A kéz merész, mely az adatokat eképpen csoportosította, a szem sze­rencsés, amely a dolgokat ékképpen s ily tökéletesen meglátta. S mind to­vább az egyéniség különös vonzalma és varázsa bújik elő, mely elfelejtet velünk származást s irodalmi koraibb emlékképeket. Közben mesteri Jellemzést kapunk Casanováról és Don Juánról. Ez a rész a mű legérdekesebb része. Ma már tudjuk, — írja — hogy Casanova sa­ját fecsegésének az áldozata. Jobban ismerte Európa földrajzát, mint bárki más. Casanovának nem a szerelem volt uralkodó szenvedélye, hanem a kóborlás, csavargás. Don Juan a ka­tasztrófa volt, kinek tekintetére elzsib­badt a lélek s csókjában minden nő megérezte a gyűlöletet. Mindezzel még nem merült ki a könyv érdekes­sége, mert találunk egy fejezetet, melynek érdeklődést kellett volna kel­tenie, s amelyben a szerző magyará­zatát próbálja adni a gyerek utazási ösztönének. Ez a lélekkel és szívvel megírt fejezet igazi írói alkotás s az író nemes emberi szívét példázza. Megpengeted a városok húrját, mint a hegedűét, utána a lelked felé hajolsz s annak a búgását hallgatod: vájjon egyezik-e a két hang, vájjon rokon-e a rezgésszámuk s a színük, vájjon harmóniában olvadnak-e ösz­­sze?. . . Köves megértette az utazók lelkiségét, tudja, hogy mi űzi őket tovább, tovább. Tudja, s az írói mun­ka ünnepi óráiban elárul róla egyet s mást. Aki szeret utazni, jobban meg­látja magát ebben a könyvben, mint­ha csodatevő tükröt tartana saját lelke elé. • MARÉK ANTAL

Next

/
Thumbnails
Contents