Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Narancsik Imre: Miguel de unamuno. (1864-1935)

sem találhatott volna erre a munkára s annak művészi véghezvitelére Unamunonál alkalmasabb embert. A hatvanéves író ebben a művében elmondja mindazt, ami életének határozottságot, erőt, sikert, bátorságot adott. „A keresztyénség agóniája" annyit jelent nála, mint Pál apostolnál: a keresztyénség belső művelete az élethalál küzdelem, így magyarázza meg ezt a főfogalmat: „Aki agóniában él, amennyiben küzd, él: az élet ellen küzd. Az élet ellen és halál ellen. . . . Amit én itten feítegeni akarok, olvasó, a keresztyénségért folytatott küzdelmem! A keresztyénség élethalálküzdel ne bennem, belső életem-minden pillanatában történő halála s feltámadása". Ennek a belső történésű könyvnek egy másik helyén az agónia ősképét Krisztusnak, az Olajfák hegyén történő vívódásában szemléli, amikor az Evangélium szerint „haláltusában lévén, buzgóságosabbar- imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy ivércseppek, amelyek a földre hullanak". (Lukács 22:44. v.)3

)

Minden más emberi élethalálküzdelem, amely Krisztus előtt zajlott le, vagy utána lesz esemény, csak ennek az első, eredeti agóniának utánzása, amikor a vívódó ember alárendeli akaratát az egyetlen szent és szabadító akaratnak. A keresztyénség agóniája remek apológia a keresztyénség mellett, mint Ágoston „Vallomásai", vagy Kempis Tamás „Krisztus követése." Az új spanyol köztársaság diadalmas ünnepléssel haza hívta száműzetésben élő igaz fiát és Ortega y Gasettel együtt az új kortez tiszteletbeli tagjává nevezi ki..

3) Die

Agonie des Christentums. Berechtigte deutsche Übertragung von Otto Buek. München, 1928. 11. és

184.

old.

4) A

regény a

Franklin „Külföldi

Regényírók" c.

sorozatában

jelent meg 1922-ben. Az elbeszélés viszont a Genius

„Új

termés" sorozatában 1923-ban. Mindkét könyv elé Garády Unamuno életével foglalkozó előszót írt.

5) L.: II. évf. 6—7. sz. 1936. szeptember 391—3. old.

Unamuno regényei s elbeszélései bölcseleti megnyilatkozásaiba tartoznak. Mindegyik szépirodalmi műve más, mint a mai divatos, szórakoztató irodalom alkotásai. Jellemző ezekre a novellákra és regényekre, hogy hiányzik belőlük a leírás, a lélekrajz, ellenben rohanó cselekvést tüntet fel mindegyik, miközben a beszélgetés sodrával az embert, életét, kérdéseit, léteiét ábrázolja. Tárgya hármas: élet, halál, szerelem. Az elbeszélések és regények tartalma Unamunonál annyi, hogy az ember életével, szerelmével a halál felé tart, a halálig vezető úton beszélnek és cselekszenek hősei, miközben vázolja bennük a szeretet, az önzés, a szerelem, az anyaság kérdésköreit. De egyik írásában sem használ tárgyias hangot, hanem személye, mondanivalója, bölcseleté a szereplők személyén és szavain, valamint életén feltűnő. Érezzük, hogy Unamuno tanít és nevel bennünket. Azért csak azok olvassák ezeket a különös gyors eseményű, az élet metafizikáját mutató szépirodalmat, amelyet Unamuno képvisel, hogy magyarul csak „Köd" című regénye s az „Ez azt^n a férfi" című elbeszélése olvasható, mindkettő Garály Viktor fordításában.4

5

)

De mindkét szépprózai alkotás azonos módon igazolja az élőbbírottakat, hogy Unamuno a bölcs művész megragadó felsőbbrendűséggel ábrázolja az embert és az emberi létet.

Unamuno életének sok szomorúságát népének bizonytalan sorsa jelentette. A spanyol népért küzdött és munkálkodott, az egész népért, a nép egészséges jövőjéért. Mégis félreértik őt, mint Ehrenburg, amikor a Vendredi tavaly augusztus 21-i számában fasisztának, cinikus, önző vénnek, Don Quijote ellenségének írja s a magyar „Gondolat" szolgai hűséggel közli ezt a pletykán alapuló nyiltlevelet?) Mert Unamuno életében nem jobb sem bal oldali s most, hogy halála halhatatlanítja őt, hiszem, hogy Európa s nemzete pártok és arcvonalak különbsége nélkül fiának vallja. Ehrenburg vádjának alaptalanságát pedig semmi sem igazolja, mint az, hogy Unamuno koporsóját újév napján történt temetése alkalmából fiai, pár író s művész barátja s a salamancai egyetem rektora kisérte. Mola tábornokék viszont nem vettek részt a temetésben, mert a mai nagy humanista nem csak az övék. Unamuno élettényét a halál fedte fel: hogy az egész spanyolságé s az egész Európáé volt és marad mindég ez a páratlan, hívő, nemzeti humanista.