Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-04-01 / 4. szám - Narancsik Imre: Miguel de unamuno. (1864-1935)
3. Unamuno nemzeti humanizmusának alapgondolata, hogy népe elé a spirituálizmus elvét és eszméjét állította. Amikor így egy fogalommal fejezem ki szerepkörét, azonnal érződik ki az igaz és igazi fontosság élete munkájából. De ha továbbfejtem, hogy az unamunoi spiritualizmus annyit mond a mai embernek, hogy az élet több, mint az ismeret és hogy a módszeres kételyt pótolhatja, sőt pótolnia kell a hitnek s a szeretetnek, egyszerre megértjük Unamuno munkásságának célját, eredményeit az európai szellemtörténetben és a közéletben. Egyszerre megvilágosodik az a gondolatsor, amelyet főműve kezdetéül állít, amidőn a latin vígjátékírót idézi: „ember vagyok: semmiféle emberiest nem tartok idegennek" — de ezt a hitvalló klasszikus kijelentést így alakítja saját éiettörekvéseihez: „homo sum; nullum hominem alienum a me puto" (ember vagyok; egyetlen embert sem tartok idegennek számomra). Az emberit azért helyettesíti az emberrel, mert valósat akar mondani az elvonatkoztatott helyett, az általános emberi helyett a mai, élő emberre alkalmazza tanítását. A ma élő, kereső, küzdő emberért írt, gondolkodott Unamuno. Spiritualizmusa tiltakozás az elvont humanizmus ellen, amelynél eszmék, gondolatok képviselik az embert és az értelmi igazságok rendszere többet számít, mint az élet és a lélek. De tiltakozik ezenkívül a reneszánsz, a racionálizmus, az eszményiség, a szabadelvűség, sőt a dogmávámerevült keresztyénség ellen ugyanúgy, mint a marxizmus minden formájával szemben. Csak az ember miatt, az egyes, létező, valóságos ember miatt. A mai embernek akarja ugyanis Unamuno visszaadni a hitét, amelyet elvesztett kételye, tudás után törése, közömbössége közben. A hit, amelyet a spiritualizmus céljául tűz: a halhatatlanság hite. így nyilatkozik róla s képviselőjéről: „Az élő halhatatlan ember sokkal értékesebb, mint minden elmélet és bölcselet." Az ember értéke: a lelke. A lelke, amely tragikus életérzéssel tekintheti a földi léteit, amely halhatatlanságban hisz, erre vágyódik s egyedül ez tudja csak megnyugtatni igazán. Értelemellenes Unamuno spirituálizmusa? Legkevésbbé az. Csak az élet egyoldalú értelmi értékeléses felfogása ellen való tiszta tiltakozás. Csak biztosabb életalapot akar adni a mai helyett az egyes ember számára. Unamuno spiritualizmusa ezt az életalapot abban látja, hogy az ember, mint egyén a keresztyénségben találhatja meg lelke nyugalmát és élete biztosítottságát. A keresztyénség számára egyéni s nem közösségi kör, ebben következetesen kierkegaardi nézetet vall. Mint egyén jut az ember tragikus életszemlélethez s amikor az emberi exisztencia agóniáját tudatosította, hisz a halhatatlanság s ezzel a hittel Istenhez érkezik. Ez a történésláncolat Unamuno s minden élethalálküzdelmet végigélő ember számára azonos miként a szenvedés is mindánn/iunk számára közös, egyúttal azonos. A személyes istenhit birtokosa bizonyosan Isten birtoka! Ha viszont nem: akkor az ember élete menthetetlen nyomorúság. Unamuno a spirituáíizmus eszméjével párhuzamban a spirituálizmus követésére életmintát is állít népe, valamint az európai emberiség elé. Ez az életeszmény Don Quijote, kinek követése a don-quijotizmus. Don Quijote az a hős, akiben megvalósul az élet tragikus szemlélete, a hit, a szeretet, a halhatatlanság hite s a végtelenség vágya. Személyéhez tartozó, mintegy kiegészítője: Sancho, de Don Quijote mégis magábanállóatn eszmény. Az új spanyol nemzeti humanizmus eszményképe. Don Quijote helyzetét a spanyol nemzet és nemzeti gondolat felé abban tudja Unamuno a róla szóló magyarázat szerint, hogy a nemes lovag élő, egész, valódi hitü és hithű harcos, akinek még kételye is a hittel tart rokonságot. Don Quijote az igazságot akarta, ezért élt és ezért halt meg s éppen ez a szenvedélyes szakadatlan igazságszeretete az, ami halhatatlanságát jelenti. Hite s igazságszeretete után Don Quijote határtalan hősiességgel küzd, ha kell a világgal szemben, csak azért, hogy eszméit és eszményeit megvédje. Heroizmusát nevezhetik mások lelkibajnak, de Unamuno benne látja s hiszi az egyén életmintáját, akit igyekezett megvalósítani szép, szabad életében és akit nekünk ajánl. Azzal nem törődik, hogy kevesen követik mintáját és mosolyognak a ’nemzeti humanizmus hősén, aki egyedül áll