Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-01-01 / 1. szám - Telek A. Sándor: A fiam. A gép. Giling-galang

A méhzümmögés százszor kedvesebb, A kéményen ha gólya kelepei, Vagy fecske csacsog régi ereszen, Az Isten szemét látom vigyázva Tekinteni a széles világra: S te halált osztasz, kenyeret rabolsz. Éhes milliók miattad sírnak, Forradalmaknak te vagy az anyja, Zugó kerekén motor-kocsinak, Veled rohan a nyomor sóhaja, Te leigázod az ember lelkét, És bilincsekbe verted a karját. Kinek nem régen szolgálni kellett, Már zsarnok lettél iaz ember felett. — Én nem szeretlek. Munkánk eletted. Néró szelleme borong feletted S jön idő, mikor az isteni nép Elűz, vagy újra a nyakadra lép S te leszel újra megint a szolga.

GILING-GALANG

Giling-galang a kis harang, Bim-bam, bum-bam az öreg. Bizony rég volt, harang virág Csilingelt a csalit szélen: Csilingelt a gyermek szívem S nem gondoltam, hogy megélem Hogy rámkongat az öreg.

Giling-galang a kis harang:

Iskolába vitt az út.

Csengős bárány csengett szerte, Hónom alatt könyveimmel Szökdécseltem tavasz-fényben, Fütyörésztem füttyös szívvel S láttam sok arany kaput.

Giling-galang a kis harang. Dalos berek, hímes rét. Gyermekláncból fűzért fűztem Fészket szedtem gonosz szívvel S kacagtam a napsugárba: Fűzfaharka sípja hitt el, Míg csapcngtam szerteszét.

Giling-galang a kis harang. Röpke évek tűntek el. Napraforgó volt az élet. Sárgaszőrű kis libámat Terelgettem selyem fűben S már utánam járt a bánat És rám hűs szellő lehelt.

Giling-galang a kis harang: Alig hallott szava már: Rám hulllak az iras-évek: Kis keresztek, nagy keresztek Nehezedtek két válliamra S nem tudtam, hogy merre térjek, Arany kapu merre vár.

Arany kapu régen zárva Elkongatták rég delet. Valahonnan őszi széllel öreg harang hangja üzen: Bim-bam... bum-bam... sírdogáll És feljajdúl mind sűrűbben Míg elhal egy hant felett...