Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-04-01 / 4. szám - Galló Tibor: Pályaválasztási problémák
GALLÓ TIBOR: PÁLYAVÁLASZTÁSI problémák A középiskolások agyában nagyon sokszor, sőt talán minden esetben felmerül a kérdés „mi lesz a matúra után?" — de nagyon kevesen vannak még a felső osztályokban is, akik az önmaguknak feltett kérdésre határozottan tud1- nának válaszolni; pedig az egyre közelgő érettségi mind követelőbben sürgeti a feleletet. De mit is válaszoljon rá a tapasztalalatlan gimnazista amikor még élete legfőbb lépése előtt áll? Valahányas tudiuk, akik cifra betűket véstünk a kemény fapadokra, hogy kisdiák korunkban az érettségi mint valami félelmetes rém lebegett előttünk, sőt mikor a felsőbb osztályokban valamennyire közelebbről láttuk s jobban megismerkedtünk az érettségi valóságával, még mindig életünk „non plus ultra"-jának véltük, mindaddig, míg nem állt előttünk nehezebb feladat. Legtöbb középiskolás azt hiszi, hogy az érettségi után megszabadult az élet minden nehézségeitől, mert ami ezután jön, az már semmiség az egész. Független lesz, nem kell remegni, ha nem készült, mert nincs aki feleősségre vonja érte. És hogy sokalta szigorúbb kritikus az Élet mint a matematika okulárés professzora, vagy a latin nyelv tanára, erre csak később jönnek rá. Bármily fontosságot is tulajdonít a középiskolás az érettséginek, mindig megpróbál túlnézni rajta és bizonytalanul tervezget, hogy mi lesz majd, ha már végleg hátat fordít ennek a gyötrelmes életnek. Természetes, legmerészebbek a tervek akkor, mikor még a tervező legtávolabb áll a való élettől, s míg az ember eljut odáig, hogy tényleg határoznia kell, nagyon sok irreális terv fordúl meg agyában. A pályaválasztás, mely nem csak egyéni, de társadalmi szempontból is fontos cselekedet, egy fejlődő lelki folyamat, mely fokozatainak kisérő momentumai részletekben talán egyénenként váltakoznak, de főbb vonásokban többé-kevésbbé azonosak. Külső befolyásoktól azonban sohasem mentesek. Az alsó osztályokban, amíg az ifjú telve van romantikus idealizmussal, míg nem vetett lelkére árnyékot az első csalódás és amíg nem vetették el lelkében az „izmusok" átkozott magvát, érez magában valami vonzódást egy bizonyos tárgykör felé; egy csepp kis érdeklődést és nagyon sok kedvet, hogy orvos, tanár, mérnök, stb. legyen. Azután jön egy időszak, az úgynevezett kamaszkor, amikor a középiskolás az érdeklődés mélypontjában van, mert a szellemi érdekkör testiséggé zsugorodik össze. Ilyenkor tervei főleg biológiai vonatkozásuak. Ez a lelki fásultság szerencsére nem tart sokáig. Ezután az ifjú a felnőttek utánzásaként érdeklődni kezd a politika, a társadalmi kérdések iránt és példás rendszertelenséggel veti rá magát a különböző világnézetek tanulmányozására. Szakadozott vezérfonala: tanárainak elejtett szavai, újság, hirdetések, vagy barátainak ajánló szavak Az egymástól legtávolabb álló, legellentmondóbb szociális munkákat természetesen sokkal nagyobb érdeklődéssel, mint megértéssel olvassa végig, mert enélkül műveltségét hiányosnak véli. Az így felhalmozott ismeretek alapján nagyon különösen és rendszertelenségének megfelelően alakúi ki a középiskolás életszemlélet. Egy van, mit határozottan megtanul: az egymás közti különbséget, amit sajnos nem ritkán éreztetnek vele tanárai is. Megtanul különbséget tenni szegény és gazdag között, úr és nem úr között, mert a középiskolában a legkülönfélébb társadalmi osztályok gyermekei kerülnek össze, hogy már itt megkezdjék a harcot egy embert megillető helyükért a társadalomban. Innen van hát, hogy a középiskolások egy bizonyos fokig „ideálisán" kommunisták és a különbségek megszüntetésének egyetlen módjául a kommunizmust hiszik, amíg meg nem győződnek arról, hogy a marxi szocializmus nem ad gyakorlati jelentőségű megoldást. De nem kell csodálkoznunk, hogy a fiatalságban sok a jóhiszemű szociális hajlam, mert a középiskolás élet úgyszólván minden reali
