Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Galló Tibor: Pályaválasztási problémák

tást nélkülöz és minden különös életismeret nélkül, túl ideálisan próbálják a világot elképzelni.

Ily ideális elképzeléssel igyekszik élethivatását megválasztani és meg van győződve, hogy ez az utolsó elhatározása. A hetedik-nyolcadik osztályosnál azonban ez a kérdés már társaságokban is szőnyegre kerül, és az ismerősök kritikájának a tárgyává lesz. A kedvező, vagy kedvezőtlen bírálatok, a tapasztaltak jó tanácsai megfontolásra késztetik a legerősebb elhatározású egyént is. Mérlegeli anyagi lehetőségeit (ritkán erkölcsi erejét is) és lassan, leggyakrabban főleg szülői befolyásra kialakúi, az életet még mindég, csak az iskola rózsaszínű ablaküvegei mögül, elszigetelten szemlélő egyén torz nézete a pályaválasztásról, mely csakhamar megérleli benpe a hibás, de végleges elhatározást.

Nem akarom a tanácsadók jóhiszeműségét sérteni, és egyáltalán nem feltételezem, hogy a tanácsaik jóakarat híjával vannak, nem akarom elhitetni, hogy a tapasztalatlan fiatalembernek nincs szüksége a tapasztaltak támogató tanácsára, de ezt én inkább más irányúnak gondolom. A szülők bírálata gyermekükkel szemben mindég elfogult. Rendszerint többet várnak tőle, mint amennyire valóban képes. Mégis ne kényszerítsék a fiukat balga ilúzióktól csábítva olyan pályákra, amelyek bár több anyagi hasznot ígérnek, de teljesen kivül esnek gyermekeik érdeklődési körén. Leonardo da Vincik kevesen vannak. A mai társadalomnak pedig száz százalékos szellemi munkásokra van szüksége. Az univerzálzsenik, kora letűnt, ma szakemberek kellenek.

Sajnálatos tényként kell megemlítenem azt is, hogy vannak szülők, akik gyermekeikből szellemi képesség teljes hiánya ellenére urat akarnak nevelni. És mert megvan hozzá anyagi képességük, vannak jó összeköttetéseik, addig gyötrik a tanárokat, míg áttolják az érettségin. Ezeknek csak annyi a mondanivalóm, hogy egy szakképzett fizikai munkás több becsül é s t érdemel és többet használ a köznek mint egy üresfejű i n t e I e k t u e I.

Vizsgáljuk meg ezek után, mi a helyzet a főiskolákon. A főiskolásokat nagy vonásokban három csoportra lehet felosztani. Vannak, akik kényszerből lettek főiskolásokká. Olyanokat is találunk, talán ez a legnagyobb csoport, akik anyagi érdekből iratkoztak be egyetemre. A harmadik csoport, ezek vannak sajnos a legkevesebben: az elhivatottak.

Különösen hangzik ez a szó: kényszerfőiskolás, de azt hiszem a továbbiakból érthetővé fog válni. A háború utáni demokratikus szellem egyenértékűvé tette, jobban mondva akarta tenni az embereket. Megadta az elvi, illetve elméleti lehetőséget mindenkinek, hogy szellemi képességeit kihasználja és szellemi téren érvényesüljön. A szellemi pályák állandóan kecsegtető voltának ellenben kellemetlen visszahatásai lettek. Egyrészt nagyon kevesen voltak, akik előre számítottak volna arra, hogy az iskoláztatás anyagi áldozatokat is követel és néhány évi erőlködés után elúszott az apró falusi gazdaság. A fiú még sehol sem volt. Egészen természetes, hogy a háromnégy gimnáziumot 'végzett falusi gyerek nem akart tovább falusi munkát, sőt sok esetben semmi fizikai munkát végezni, mert fejébe szállt a o e t ű. Ugyanekkor megszaporodott a középiskolai műveltséggel bírók száma, minek következtében az érettségi elvesztette régi értékét. Nem csoda tehát, hogy a protekció nélküli kérvényekre elutasító válaszok jöttek.

A történelmi országok fiatalságának nem minden esetében célja a főiskolai szakképzettség. Inkább arra törekszenek, hogy hamar álásba jussanak és ezáltal anyagilag függetlenítsék magukat. De ebben nem csak az anyagi függetlenség vágyának, hanem a nyugati demokratikusabb gondolkozásnak is jut szerep, mert a nyugati embernek céljai soha sem erején jf e I ü I i e k. Nem tesznek különbséget az ember megbecsülésében cím szerint. Azt bírálják, ki mit végez a posztján. Ezért főleg a nagyobb városokban, ahol sok a nagy kereskedelmi iroda, vagy más magánvállalat, sok esetben első kísérlet az állásszerzés, és hogy bizonytalansága ellenére is miért vonz jobban a magániroda, annak az a magyarázata, hogy sokkal jobbak a fizetési feltételek és gyorsabb a fizetési előhaladás, mint az állami hivatalokban. (Pl. egy prágai kvarclámpa irodában négy polgári és kétéves