Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-04-01 / 4. szám - Szombathy Viktor: Levél egy ifjú költőhöz

ön szeretné kamatoztatni ezt a szlovenszkóiságot, önnek „problematikája" van, amely szlovenszíkói ízű, ám ezeket a kérdéseket már solklkall kitünőbbelk ^felvetették s nagyszerűen tisztázták ön előtt, kérem keressen új irtaikat s új formákat, szlovensZkóisága ne legyen üres forma, hanem csak akikor jelentkezzen vele, iha megtöltheti tartalommal, ha eszméket vet fel és segít megoldani általa.

Sajnáltam önt. Németül az iskolában nem tanították, tehát a legközelebbi nagy kiül túrnemzet egyetlen kincsét sem olvashatja eredetiben. Üj magyar könyvhöz alig jut, résziint, mert a városba, ahol1 ön él, a.llig jut el magyar könyv (s talán azért is ír, hogy kielégítse betűszenvedélyét), másrészt, mert pénze sem igen van hozzá. Néhány alapvető munkára volna szüksége, azt meg> éppen nem engedik el Önhöz... szeliem’í Ihiatárzár. Néha, fordításokban, eljut Önhöz egy-egy küldötte az európai szellemnek, Prága nem érdekli különösen, mert messze van s nem is érti a moldvai lelket. Néha Pozsonyba megy, de megriadva nézi a háromnyelvű várost, amely egy idő óta nem találja önmagát s ennenrnagával harcok

Ott él és szenvedi ön tehát, távol magyar mozgalmaktól, távol magyar betűtől, szlóvénszlkóiságába menekülve, mert ezzel még! magyarázni tudja létét s rendeltetését s mivel vágyik betű s ember után, írni kezd. !

S ez mind rendben volna. De várni kell azzal a nyomdaifestékkel, amíg írásai arra érettek. Ne türelmetlenkedjék s nie higyje, hogy valaki is haragszik önre, mert szigorú kritikát kapott.

Talán csodálatosnak tűnik ön előtt: keressük, kutatjuk a jó írást, minden pompás írásműnek örülünk, minden újonnan jelentkezettet csillogó szemmel várunk, új, friss írók jöjjenek, ám nyíljanak meg előttük a kapuk s tóduljon be a legújabb nemzedék rajta.

Csak kontárok ne jöjjenek.

De az a baj, hegy száz kontár jelentkezik, míg egy igazat talál a kapus1...

'Per>s6cv*utcaré5zIetHe[íegzete&íorRrofezatofe6aL