Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-04-01 / 4. szám - Simon Menyhért: Fekete földön. Tiszaháti csempészek
SIMON MENYHÉRT: FEKETE FÖLDÖN Fekete földön fekete varjak — Hej, a föld kié, nincs gyásza annak! Csak azok ülnek karjukon fejük, Kiknek se földön, se égen helyük. Csak azok olyak mint gyászos varjak, Kik itt születtek szegény magyarnak. Nékik nem mértek tagot, se holdat — Elég két méter egy-egy megholtnak ... TISZAHÁTI CSEMPÉSZEK Koromsötét, őszi éjszakán Kik sudultak át a határon? Magyarok ők Dobrony községből — Kell a kenyér, kell mindenáron. Ki így, ki úgy jutott kis pénzhez, Nosza hoznak szalonnát érte — Haszon ha tíz, húsz korona lesz, Fáradságot, reszkírt megérte. Már fordulnak. Súlyos léptüknek Alig-alig hallszik most nesze — Még pár ugrás s a veszedelem Megettük vész... irdatlan messze. De szó harsog! Puskacső villan! Egyik magyar már felordított — Éjjből szörnyű futás dobban ki S dörög a szó: Állj, állj! Állj, ki ott!
