Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-04-01 / 4. szám - Szalatnai Rezső: Kosztolányi Dezső
mimt Ady. Kortársak, sőt ismerősök is voltak, mégis útjaik külön-külön vezettek a magyar «irodla lom történetibe. Amikor Ady azt dalolta, hogy Egy emberöltőn folyt a dóridé S ékes meséje Toldi hűségének, Soha egy riasztó, becsületes, Egy szabadító vagy keserű ének, Kosztolányi akkor így írt: Egy idegen jött fázva és sötéten, Cseléd lámpássa l reszkető kezében És nesztelen egy üres székre ült. Ez a világi nem az Ady világából való vo'llt Kosztolányi nem a „békétien Koppány, hun ördögök fia", hanem Budapest szerelmese, a magyar nagyváros fia, aki nem’ a nemzetből, hanem elsősorban magából a költészetből épített egy világot, a Szép világát és világnézetét. Ezen az úton Kosztolányi is, mint mások, eljutott a Fart pour Tart zsákutcáiba, azonban művészetének állandó fejlődése és közölnivalóinak sokszor megdöbbentő időszerűségei és társadalmi lelkiismeretességre valló megfigyelései kivezették innen. Miként Ady is, Kosztolányi is az örök Európa híve maradt mindhalálig és semmi politikai változás, semmi világszemléleti és emberi átalakulás nem tudta kikezdeni ezt a tiszta magyar hagyományt. Humanisztikusán, sőt bírálóan és harciasán költő maradt, a Szellem őre. Ady politikai’ követelésekkel lép feli Európával szemben, nemzete történeti bűneit osztorozza, de egyúttal eltakart értékeit és igazát szeretné kicsiíráztatni a nyugati nap hevében. Ady a magyar szellem kifejezője, minden, amit alkot, idevaló gyökérzetű és sajátosan elütő ízű az európai folytonossággal, a nyugati gyakorlattal szemben. Kosztolányi a fordítottja ennek a típusnak: ő az európai rangos, sőt a legrangosabb értékeket ülteti át a magyar Dunatájiba, szellemi bevivő, közvetítő. Ez az a kétféle magyar szellemi típus, mely életünkben oly ismerős. Az egyik a politikai hangulat művésze, a másik a művészetből magából csinál hangulatot. Az egyik a célirányos gondolaton hevíti stílusát, a másik a stílus helyességével fejezi ki magát a gondolatot. Kosztolányi forma-kényes író volt, de e kényességnek mély gyökerei vannak. A stílus és a forma az összefüggések legmagasabb rangú kategóriája, mely a fogalom és ,a szó születésétől indúl ki. Senki jobban nem határozta meg ezt a tételt és írói vallomást, mint a német stílus egyik legnagyobb modern művésze, a bécsi Karl Kraus, aki Kosztolányival együtt a múlt év irodalmi halottjaihoz tartozik. Érdemes Kraus klasszikus meghatározását itt is megismételni: „Wenn die Begriffe nicht richtig sind, so stimmen die Worte nicht; stimmen die Worte nicht, so kommen die Werke nicht zustande; kommen die Werke nicht zustande, so gedeihen Moral und Kunst nicht, gedeihen Moral und Kunst nicht, so trifft die Justiz nicht; trifft die Justitz njdht, so weiss die Nation nicht, wohin Hand und Fuss setzen. Also dulde imian nicht, dass in den Worten etwas Unordnung sei. Das ist es, worauf alles ankommt!" Ez volt a Kosztolányii stilusHparaneiztse
