Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-01-01 / 1. szám - Tamás Mihály: Szüreti bál

gondolt vissza elmaradt társára. Béluska eleinte még ellenezte a Macával való levelezést, de hogy egyszer az anyja azt mondta Eliznek, hogy üdvözölteti Macát, írja meg neki, azóta Béluska se ellenezte a levelzést.

Egyszer aztán meghívót hozott a postás, kemény papiroson. A vendégek akkor már ritkultak, mert október volt és az új programosnak és cekkesnek is novemberben kellett megérkeznie. A meghívó a szüreti bálra szólott és Sutay úr és k. családja részére szólott. Sutay vette legelébb a, kezébe és odaadta Eliznek.

— Olvasd

csak, mi áll benne?

Eliz elolvasta.

Sutayné fát dobott a tűzre és gondolkodás nélkül felelt.

— Arra

okvetlen elmegyünk.

Eliz kezében reszketni kezdett a papiros.

— Kik

lesznek ott?

— Mindenki

... az egész város. Szüreti bálra mindenki élmény, mert ilyenkor van pénz és jókedv.

Sietve ment ki az udvarra Eliz, mert nem tudott volna tovább bent maradni a konyhában. Átment az udvaron, ki a fák alá, hulló levelekre lépett a lába és sokszínű harkály kopácsolt az egyik fa törzsén. Sokszor gondolt ő már arra, hogy milyen más volt az a másik élet, milyen színes és változó és a férfiak is milyen mások voltak, egyik sohasem volt olyan, mint a másik. Az ő lelkében is kopácsolt néha egy harkály, sokszínű és paráznái és ő már úgy érezte néha, hogy nem bírja a kopácsolást.

Elindult a fák alatt, száraz levélkéket szakított keze a kopasz bokrokról és a szíve megtelt a csöndes Liget enyhe jóságával.

Amikor otthagyta a fákat, akkor már a harkály is másfelé repült, nem hallatszott a kopácsolása.

Eliz a konyhában mindjárt ezzel kezdte.

— Melyik ruhámat vegyem fel, anyám?

— A

fekete selymet.

Eliz elpirult és ellenkezett.

— Azt ne .. . inkább ,ai pettyeset.

Sutayné ránézett Elizre.

— Az már ócska ... meg az háziruha. Nem illik abba bálba menni.

— Kivasalom, akkor új lesz megint.

Sutayné nem engedett.

— De a szabása ...

— Szép egyszerű.

Sutayné vállat vont és tovább főzött. Szombaton este volt a bál és szombat este Eliz a fehérpettyes kék ruháját vette fel. Kicsit igazított rajta, keveset díszített rajta, szép volt a ruha és az Eliz arca is megnemesült benne.

— Mehetünk.

— Mehetünk.

Elöl ment Eliz Béluskával, mögöttük Sutay a feleségével. Sutay nyakán magas keménygallér volt, gömbölyű kis feje széjjelömlött a fehér gallér szélén és átfolyt a fekete ruhára is. Tiszta volt, és tetőtőltalpig polgár, élénk volt és jókedvű.

— Na, meglátjuk milyen bort mér a konkurencia.. . bajosan hiszem, hogy olyan legyen, mint az enyém...

Béluska hátraszólt.