Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-03-01 / 3. szám - Sebesi Ernő: Hattyudal
másután vették el a szerepeit Igaz ugyan, hogy a háború folyamán volt egy korszaka, mikor egy kissé felragyogott a napja, de rögtön kisült, hogy csak napfogyatkozás volt. A pesti Operaház hirtelen elvesztette a legjobb tenoristáját, a neve még feketéit «nedvesen, frissen a színlapon, s ez már merev tagokkal ott feküdt kiterítve garzonlakásában, mint Scarpia a Tosca második felvonásában. Hoffmann meséit hirdették ez este és a hirtelen haláleset miatt még a helyettesre se lehetett számítani, mert akkor dühöngött a legjobban a spanyoljárvány és így senki se tudott beugrani. Az igazgatóság fűhöz-fához kapkodott, műsorváltozásról szó se lehetett és így a tizenkettedik órában egy színházi ügynök őt ajánlotta. Fel is sürgönyözték Ceglédről. Telekén Kamiíló gyorsvonatra ült és robogott a siker fővárosába Megmentette az előadást, ezt meg kell adni, de nem mentette meg saját magát. Az egyik nagyképű kritikus azt írta: „Lehet, hogy ez a Hoffmann tud mesélni, de énekelni: nem tud!" Hogy mennyire megbukott Pesten, azt abból is látni, hogy vissza Ceglédre már csak személyvonaton ment. De a legstílusosabb az lett volna, ha tehervonaton döcög haza, mert a kritikákat már úgyis elolvassák azalatt Cegléden s mikor először megjelent a színházban, a káröröm nyilaitól csak úgy kapkodta, idegeskedő fejét. Ez ai pesti kiruccanás egyre kínozta. Ügy érezte, hogy már ott volt a siker a kezében, csak kicsúszott neki. Végignézett csontos, izzadt kezén s olyan megvetéssel mérte végig, mintha idegen holmi volna. A gúnyolódások egyre szemtelenebb modorban érték és Telekén Kamilló egy pillanatnyi rohamában felbontotta a szerződését. ★ Másnap végigment az utcán és áriafoszlányokat eregetett a torkából. Várta, hogy úgy gyönyörködjenek bennük az emberek, mint a papírsárkányokban. De senki sem vett róluk tudmást. — Nem látják a hangomat, _ köszörülte feltűnő buzgalommal a, torkát. — Az én hangomat nem látják! — és elégedetten, fölényesen leröhögött a korzóra. Ettől kezdve csak jótékonycélú előadásokon lépett fel előszeretettel. Egyetlen kikötése az volt, hogy a plakát jelezze a díjtalan fellépést. Telekén Kamillo még Rikardcsik Gergely korában is a fellegekben járt, hát még most, amikor elrugaszkodván a materiális bázistól, szférás régiókban hallotta a, hangját, mint egyetlen ünnepi visszhangját ennek a hétköznapi életnek. — A világ nem más, mint egy süket fül — vigasztalta önmagát. Minduntalan elébe rémült kudarcos, pesti szereplése. Fulánk volt ez a szívén, mely egyre mélyebben és fájdalmasabban szúrt bele a kikezdett önérzetébe. Egy novemberi este, egy kottakönyvvel és egy zacskó sü'ltgesztenyével a kezében felült a vonatra, de most már előnyben részesítette a szerény személyvonatot. Először a vegetarianizmus sovápyreményű karjaiba vetette magát, hogy minden eshetőséggel szemben megtartsa legalább fizikai pozícióját a gyűlölt és mégis imádott Pesten. Ettől az úttól sokat várt. De ha megkérdezte volna valaki ennek az okát, a legnagyobb zavarban lett volna. * A sugónő ajánlatára egy az Operaház közeli utcában bérelt ki lakást Talán azért, hogy kéznél legyen. — Ö a maga részéről permanenciában lesz, gondolta reménykedően. Minden estéjét az Operában töltötte, nappal alig mozdult ki a szobájából. Rendszerint nagyon megelégedetten jött meg az előadásokról. A sztárok sikere látszólag nem keserítette el. A színlapokat feltűnő hosszasan tanulmányozta. Otthon folyton énekelt, persze csak markirozva, mint a nagy énekesek a próbán. Még a női szólamokat is átvette. Rengeteget dolgozott. Kedves, figyelmes modora nagyon rokonszenvessé tette a házikisasszony előtt, akinek a kedvenc kanáriját is szívesen tűrte meg a szobájában.
