Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-03-01 / 3. szám - Ölvedi János: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza
ÖLVEDI JÁNOS: A SZLOVENSZKÓI MAGYARSÁG TÁRSADALMI RAJZA Eddigi kisebbségi életünk talán legnagyobb tévedése és hibája az volt, hogy megállósunk, a helyzetet vagy problémákat körülíró, ,a. hibákat vagy eredményeket konstatáló munkánál,. Irodalomról vagy kultúrpolitikáról volt szó? — Nosza azonnal helyzetképet rajzoltunk, kifejtettük kisebbségi helyzetünk súlyos voltát, rámutattunk az akadályokra és gátlásokra, melyek lehetetlenné teszik a teljes kibontakozást, a „kisebbségi géniusz" formáinak szabad kiteljesedését. Legfeljebb, ha azt a fáradságot vettük, hogy időnkénti hangulatos és inkább hatásnak inaugurált, mint komolyan végre is hajtott hadjáratot rögtönöztünk szellemi életünk gombamód elszaporodó dilettánsai ellen. S közben úgy véltük, hogy megtesszük kötelességünket, ha az irodalmi és kultúrális berkekben hemzsegő közveszélyes áltehetségek kiirtását követeljük és az olykor sokszor hangoztatott „irodalmi collstokk" rendszerét vezetjük be kultúrtermelésünk egész vonalán. — Gazdasági vagy belpolitikai problémák vérezték fel a kisebbségi nemzettestet? — Egyetlen módszert ismertünk csupán: a politikai nyomás, a kisebbségi sors és elnyomatás szólamainak variálását és itt is megálltunk, mihelyt helyzetképet rajzoltunk. De oly ritkán vettük a fáradtságot, hogy az események leírása mellett, azoknak okát is keressük és feltárjuk önmagunk és fejlődésünk okulására. Egyszerűen idegenkedtünk attól a gondolatitól, hogy saját életünk rejtett részeibe nyúljunk be bátor, kritikus, lehiggadt és ami talán a legfontosabb: őszinte kézzel, hogy nyíltan kimondjuk az igazságot: kisebbségi életünk 18 éves fejlődéséért, szenvedéseiért, tévedéseiért nemcsak a magyar nemzettömböt körülhatároló politikai és gazdasági erők felelősek, hanem mi magunk is. Fejlődésünket nemcsak a tőlünk független és velünk szembenálló politikai törekvések alakították és befolyásolták, hanem ép oly intenzitással azok az erők is, melyek a magyar népkisebbség társadalmi mélyéről törtek fel és éreztették hatásukat. Fel keli állítanunk egész röviden a tételt: nem foglalkoztunk kellő komolysággal és felkészültséggel a kisebbségi élet forrásával, minden problémánk tengelyével; magával a kisebbségi magyar társadalommal. Valami érthetetlen közöny szétterpeszkedéséről, vagy az igazságok kimondásától reszkető félelem rendszeres ismétlődéséről var, itt szó, a kérdéseknek, jelenségeknek csak felületes, csak a felszínen táncoló megbol'ygatásáról vagy körülírásáról. S ha néhanapján jelentkezett a komoly és hivatott kritika, hogy a szakember tárgyilagosságával, vagy a publicista éles kritikai tollával piszkáltjai meg kisebbségi kérdéseink féltve őrzött társadalmi részeit, a törekvés egyszerre szembetalálta magát bizonyos tényezők fejcsórválásával, vagy nyíltan kimondott rosszalásával. Pedig tudnunk kell, hogy mindaddig nem várhatjuk kultúrális életünk, szellemi felemelkedésünk, gazdasági, vagy pláne politikai megszervezettségünk egészséges és fejlődésre termett lehetőségeinek megmutatását, amíg nem végezzük el előbb tökéletes alapossággal az analizáló mun
