Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-02-01 / 2. szám - Kritika - Szalatnai Rezső: A harminc éves Nyugat

hogy ezeket a félelmeket érinti s hogy az élet sziváiványozó felszíne mögött mindenütt ott látja a settenkedő halált. De ai nagyon tudatos író már érzi, hogy a félelmet nehezen lehet kiírni, nem lehet megszabadulni tőle azzal, hogy reszketve, kabalásan vagy rajongva és áhítattal, hízelegve vall róla, a félelem óhatatlanul megmarad, vörös fonálként végigkísért az egész íráson, már olyan, mint a teremtő és áldást osztó élet maga

„Az élet azzal telik el, hogy az ember fáradhatatlanul gyűjti hozzá a kellékeket, készül valamire, mint az antik harcos a küzedelmre, csiszolja és edzi fegyvereit, megálljatok csak, meglátjátok, egy napon majd összecsapunk! De a valóságban nem csapunk össze soha. Időbe telik, míg az ember megtanulja, hogy az élet éppen csak ennyi, pontosan csak ennyi: ez a készülődés az életre, ez maga az élet."

Néhány jellegzetes sort idéztem. Tökéletes Márai sorok. Úgy hatnak, mint a reflektorfény. Rejtett összefüggések közt hirtelen felvillan a kapcsolat. Botorkálunk a homályban, bukdácsolunk az élet rejtélyes és érthetetlen sziklái közt és egyszer minden világossá válik. Csak a legnagyobbaknak adatott meg, hogy így fényt deríteni tudjanak az élet rejtelmeire.

EGRI VIKTOR.

A HARMINC ÉVES NYUGAT.

Januári számával 30-ik évfolyamába lépett legnevezetesebb folyóiratunk, a Nyugat. Kétségtelen, hogy a Nyugat harminc esztendős jubileuma: az egész magyar szellemiség osztatlan ünnepe. Ez az irodalmi folyóirat, mely harminc évvel ezelőtt indult el Budapestről, e század magyar szellemi vívmányainak legértékesebb, legmaradandóbb alkotásai közé tartozik. Egy lezáruló, avas szellemi világból röppent fel az új, igazságos és szervesen európai magyarság irodalmi zászlajával. Körülötte s vele párhuzamosan olyan fiatal folyóiratok, értelmiségi mozgalmak vertek hullámokat, melyek mind a haladás, a demokrácia, a jóértelmű s alkotásra képes liberalizmus és szocializmus magyar hitelét képviselték. Nem rajtuk múlott, hogy aiz a Magyarország, melyet meg akartak javítani, a háború végén összeomlott. Az új magyar történetírás, még a hivatalos is, ma már elejtette a fordulat utáni felelőtlen vádat, melyből. tudjuk, a Nyugatnak is kijárt a maga része. Az új magyar értelmiségi nemzedék s a becsületes bírálat ma az egész magyar nyelvterületen egyöntetűen elismeri, hogy a Nyugat egykori „destruktív" bűnei és hibái a legigazibb magyar történeti erények voltak: a humanizmus, a békeszeretet, a szabad szellemi közvetítés és az alkotó tehetség tisztelete. Harminc éven keresztül a Nyugat azonos volt azzal a híressé vált címerével, mely minden füzetén és minden könyvkiadványán ott látható. Mikes Kelement ábrázolja ez az embléma: a magányos gyertyaláng világánál asztalra könyöklő, keletről nyugat felé merengő, kardoskucsmás magyar írót. Ki sem valósította meg jobban ezt a magányos embertípust, aki egész nemzeti világot és új sorsú magyarságot hordoz a vállán, mint Ady Endre és a Nyugat teljes nagy nemzedéke.

Innen nézze ezt a magyar folyóiratot, aki komolyan bírálni akarja. S gondolja el az olvasó, hogy a Nyugat volt az a hites hely, mely a magyar főiskolák, a magyar tudományosság és irodalmi hivatalosság mellett képviselte, sokszor egyedül és nagyszerűen, a magyar szellemi hitelt egész Középeurópában. A Nyugat ugyanis nemcsak a magyar haladó írói világ gyűitőmedencéje lett, amelyben együtt lenni rang és elismerés, nemcsak a fiatal magyar írástudók eleven szemináriuma lett, hanem a román, szlovák, horvát és szerb fiatalabb írógárda nevelője is, azé az írói táboré, amelyik még magyar iskolát járt, magyarul szívta magába a műveltséget, magyar fordításokból ismerte meg a nyugati írókat első ízben s a magyar szó testén át bocsátkozott le az írásművészet titokzatos mélységébe. Igazolványunk lett ez a lap is iái Duna-medence népei közt fennálló szellemi elsőrangúságunkra nézve. Nagy iskola volt az a nevelés, amit a Nyugat gyakorolt, hogy tudniillik szigorúan magasra emelte az írói követelményt. Olyannyira, hogy a jó írásmű sokszor egyet jelentett a Nyugattal s a Nyugat íróival. Ne feledjük, hogy a magyar napisajtó egy része, a minőségbéli java, amelyik a Nyugat írógárdáját hasábjain népszerűsített, a magyar toll új mestereit vitte a nagyközönség elé s tulajdonképen megsokszorosította a Nyugatot, a programját, ízlését és újfajta magyar stílusát. Ez volt a legsajátosabb magyar szellemi megújhodás a század