Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-02-01 / 2. szám - Kritika - Marék Antal: Márai Sándor: Kabala
a szerencsétlen flótás Hans Pfeiffer, és a kövér Fatty Joe társaságában kalandos körülmények között kerül a fedélzetre. Mikor a hajó velük és Helénnel elindul, még alig kapott ízelítőt az olvasó a yokohamai életből, éppen hogy bekukkantott a Szákurá mulató belsejébe, hol óriási vörös lampion lóg tussal festett cikornyával a bejáratnál s belül nemzetközi társaságot szolgálnak ki a hátukon brokát obit viselő japán leányok. A szerencsétlen flótás Hans sikertelenül vall szerelmet Ingének, aki csak úgy akar hozzámenni feleségül, hogyha 1000 Yent kap, amiért üzletet nyitna Yokohamában. Hans Pfeiffer másnap rohan, hogy álláshoz jusson, céltalan kóborlásai közepette kiér a kikötőbe, ahol laiz Áku Máru hatalmas hajóteste dohogott indulásra készen. Ott kerestek szakácsot napi 8 dollárért s Hans Pfeiffer a magyar báró-szakácsot és a kövér tétlenkedő Fattyt magához veszi s pár perccel indulás előtt mint a hajókonyha teljhatalmú urai felszállanak a fedélzetre. Előbb azonban történik valami. A báró-szakács beleszeret egy amerikai leányba s az amerikai leányban is nyomokat hagy a szakácssal való pillanatnyi találkozás. Mindez a báró előző munkahelyén történt. Természetes tehát, hogy az Áko Máru fedélzetén, hová a szakács felkerül, utazik Helen is, az amerikai miss. Mire a hajó rendeltetési helyére megérkezik, hoszszas harc s valami kevés szenvedés és a báró szakács jó állásba való becsöppenése után tisztában vannak egymással. Mr. Thompson egy nagyszerű tanácsért előkelő állásba teszi az elszegényedett bárót, míg a fülig szerelmes Hans Pfeiffer is zeneakadémiai tanári állásba jut. Csak Fatty Joe tér vissza a hajóval zsörtölődő feleségéhez. Kovrig János a jószemű riporter tiszta látásával jutott közel a japán ember életéhez. Megfigyelte és hűségesen visszaadta azt a lelkiséget, amely Keleten, de főleg Japánban különös érzékenységgel kialakult. Milyen más tényezők függvénye ez a keleti lélek, mint az európai! Az olvasó sajnálja, hogy ebből az exótikus, jól meglátott világból európai emberek szerelmes históriájába bonyolódik. Az írónak öszsze kellett minden erejét szednie, hogy az olvasót ezért a veszteségért némileg kárpótolja. Ez a Honolului kirándulással sikerült is neki. Végeredményben tehát az útirajzok között jó helyezést vívott ki magának a Kovrig János könyve. Jó stílus, rohanó események, jól meglátott figurák, szerelem és keleti háttér... mi kell még ahhoz, hogy egy könyvet a közönség szíves érdeklődésébe ajánljunk? A Pantheon, amelynek nem ez a legelső útirajza (Mécs Alajos Japánról szóló legújabb könyvét említve) nagyon jól tette, hogy erre az örökké izgató témájú irodalmi ágazatra, az útleírásokra ilyen gondot fordít. MARÉK ANTAL. MÁRAI SÁNDOR: KABALA. Révai kiadás. Pompás kállításban hozta ki a Révai kiadó Márai Sándor hosszabb-rövidebb lélegzetű újságcikkeit. Az újság tiszavirág életéből szaggatta ki a szerző azokat a karcolatokat, amiket témájuknál fogva az életre s a napilap életénél hosszabb életre érdemesnek tartott. Nem is tudjuk hirtelenében, hogy melyik írást emeljük ki a többi közül s jelezzük értékesebbnek a másiknál. Márai írásai, még ezek az apró karcolatok is, egyetlen szerves mű szintézisébe tartóznak. Ijesztően látó szem nézi az életet s egy lélek remeg ijedten az élet felfedezett s napfényre hozott dolgai mögött. Ez Márai írásművészete. A műveit egybe kell raknunk, miként a kőmíves ia téglákat, hogy lássuk az igazi művet, minden írói alkotás végső célját. Az épületet, melynek belsejében a magány gunnyaszt, tornya az ég felé nyújtózkodik, zsalus ablakaival az örök hallgató tájat nézi. Márai csak műfajban jelent minden könyvével meglepetést. Valójában az író egyénisége sehol sem szemléltető annyira, mint nála. Ez az egyéniség jellegzetesen mai, itt él a szobádban, a társaságban, ahová jársz, utcán, amerre mindennapi utad elvezet. Csak te nem látod, mert nem adatott meg számodra a látás ijesztő gyönyörűsége. Az író szemén át feltisztul a kép, melyet csak homályosan sejtesz s egyszerre látod már te is a lelket, amely az élet dolgait hajtja, az embert, akivel mindennap kezet fogsz s akiben embertelen szándékok és veszedelmes vágyak lappangnak, megrémülsz felebarátodtól, mert azt a farkas képében kényszerülsz látni. Mindez nem a boldogság. Nem boldogság az írónak elsősorban, aki titokban ismeri már az élet végső értelmét s az ahhoz vezető utat ho
