Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-02-01 / 2. szám - Kritika - Marék Antal: Kovrig János: Elsőosztályú fedélzeten
neti felfogását kötetről kötetre hitelesebbé tegye. A fiatal magyar író és tudós nemzedék egy középeurópai érvényű humanizmus értelmiségi hangulatát szólaltatja itt meg, az első számokban kissé félszegen, bőbeszédűen és filozopteresen, az újabb számokban kissé kevesebb filológiával és több konkrét vállalással és egyértelműséggel. Ha két évvel ezelőtt még azt írtuk Gál István és Bóka László szép vállalkozásáról, hogy „virtuális humanizmusuk" homályos még, ma már megírhatjuk, hogy tiszta és szemmelíátható valóság ez. A folyóirat 5. számának tartalmából kiemelkedik Thomas Mannnak a Coopération Intellectuelle budapesti ülésén tartott bátor és tiszta előadása a harcos humanizmusról, Thienemann Tivadar pécsi egyetemi tanár kitűnő összefoglalása Rotterdami Erasmusról, akinek fontos hatása volt a magyar irodalomra is, mert az ő írásaiból került bele először az emberi béke és megértés gondolata a régi miagyar irodalom alkotásaiba. Márai Sándor is a humanizmusról írt egy sürgető s vállaló élű cikket. A folyóirat gerincét minket fölöttébb közelről érintő két cikk adja; Szvatkó Pálé és a fiatal Sárkány Oszkáré, melyek a cseh-magyar szellemi közelség kérdését kutatják. Szvatkó hosszabb tanulmánya („Csehek és magyarok") kitűnő és szellemes essay. Sízvatkó párhuzamba állítja a magyar és cseh társadalmi, gazdasági, politikai és szellemi életformát s némi absztrakcióval arra az eredményre jut, hogy míg a cseh életforma minden részében, önhibáinak kritikai feltárásával is mindfg józan, reális szemléletű és optimista hangulatú, addig a magyar szemlélet káprázatai meg-megújuló csalódásokhoz és pesszimizmushoz vezetnek. Szvatkót azonban a háború utáni politikai helyzetből származó analógiák vezetik s így egyébként sok részletigazságot helyesen szembeállító cikke nem mindenben fedi a tényeket. A cseh és magyar életforma különbözőségei ellenére sem oly elütő s a magyar romantizmus fellelhető a cseheknél is, épúgy ahogy a gyakorlati, józan építő érzék, ami a cseh középosztályt annyira jellemzi, ma már a magyarság egyes rétegeinek is dicsérni való tulajdonságává válik. A másik tanulmány, Sárkány Oszkáré, a Prágában 1773 és 1848 között megforduló magyarokról szól, akik először törték át az újabbkori cseh és magyar élet közé ékelődő gátakat. Sárkány adatfeltáró, dokumentumszerű értekezése fölöttébb értékes s útmutató lehet a fiatal csehszlovákiai magyar kutatók számára is, milyen irányban folytassák kutatásaikat a magyar-csehszlovák kérdés feltárása körül. Hisz az ia történeti penzum, amelyet Sárkány Oszkár mutat itt be, tulajdonképen a mi penzumunk. Halász Gábor ragyogó tanulmánya Savoyai Jenőről, a humanista törökverő hadvezérről szól, aki csak a könyvtárában érzi jól magát és a táborban is Leibniz világbékeeszméje foglalkoztatja. Figyelemreméltó Révay József gróf cikke a nemzeti kisebbség problematikájáról. Révay finom analízise a „nemzeteszme" és az „állameszme" alapos megkülönböztetésére vezet. Révay a „kisebbségi létforma" alapjainak leírását szélesebben, részletesebben s konkrét adatokkal alátámasztva végezhetné el s így rendkívül becses munkával gyarapíthatná alapvető sorsérdekeink tisztázását. Hevesi András sziporkázóan szellemes portréja Krúdy Gyuláról és Illés Endre arcképe Csáth Gézáról, a régi Nyugatnemzedék e két feledőbe vesző rendkívüli értékű írójáról nyújt ismertetést. Bóka László, Gáldi László és Darvas János („A csehszlovákiai kisebbségi zsargon" című az Új Munkából ismert cikke) kisebb írásokkal szerepelnek. SZALATNAI REZSŐ. KOVRIG JÁNOS: ELSÖOSZTÁLYÚ FEDÉLZETEN. Pánt hson kiadás. A naiv történet, amely köré Kovrig János japán útiélményeit csoportosította, cseppet sem ront a regény értékén. Az amerikai Helen és a lecsúszott magyar báró-szakács szerelme csak első pillanatra tűnik fel giccsnek, vagy ha úgy tetszik filléres témának. Mert a napsugaras szerelem köré olyan tökéletesen megrajzolt figurákat tudott az író állítani, aminők Mr. Thompson, Mr. B'lnof, Hans Pfeifíer, Fatty Joe s a többiek Másrészt a táj, amit Kovrig töké. 13tes írói eszközökkel szemlé tet, anynyira érdekes s lenyűgöző, hogy az olvasó elfeledi a regény gerincét képező históriát s töké'etes élvezetet talál a részletekben. Az Ákn Máru nevű japán hajó két hetes útjának a leírása is tökéletesen sike ült. A hajó Yokohamából elindul s hősünk a báró szakács.
