Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1937-02-01 / 2. szám - Brogyányi Kálmán: A szlovenszkói magyar művészet krízise
gyében minden elnyomott emberi energiát — hirdeti az új humanizmus. Egyedül a faji talajból jövő művészet lehet egészséges és nagy — állítja a fajtimádó felfogás és megszünteti a szabad 'kritika jogát. A széthasadt európai lélek szól küiönbözőképen e szavak mögül. Itt problémánk megnőtt, kiterebélyesedett: az egész civilizációnk, szellemi kultúránk és gondolkodásunk krízisével találtuk szemben magunkat. Most kitérek a válasz elől, mert vissza akarok térni célomhoz: a szlovenszkói magyar művészet mai helyzetének ismertetéséhez. A művészet nem szigetelhető el kisebb regionális csoiportökra. Szlovenszkó magyarságának művészete is összefügg a nagy nyugati művészettel. Mi talán lefokozottabb szellemi életünk miatt a művészet formai krízisét nem látjuk teljes méretében, de a társadalmi és anyagi krízisét annál fokozottabban szemlélhetjük, mert az állami gondoskodás csekélysége miatt számításba sem jöhet. Tisztán láthatjuk, hogy mire jutott a szlovenszkói magyar társadalom művészetével. A kisebbségi életet minden közös szellemi tartalom nélkül kezdtük meg. Magyarságunk múltja és életformája nem szolgált példával a kisebbségi életre. A sorsunkban való hitet jelentette a lassan kialakuló új gondolat: a szlovenszkóiság. Versben, prózában, tanulmányban, képben kerestük a gondolat megtestesülését. Magam is egyik leglelkesebb hirdetője voltam. Most, évek múltán be kell látnom,hogy erősen irodalmi indítású volt a jelszó, sok esszé-lehetőséget takar, de a festő nem sokra megy vele. A szürrealizmus például alig egy év alatt nagyobb változást hozott létre művészetünkben, mint Szlovenszkó, pedig ezer kilométerek választanak el forrásaitól. Amit mi a s z I o v e n s z k ó i s á g j e I s z a v a alatt üdvözöltünk, az nem vol t egyéb, mint a s z I o v e n s z k ó i t á j és f о I к I о r illusztrálása. На festői érték volt is benne, az másutt termett. Ba zovský képein figyeltem meg: ami festőileg értékes az a kubizmusból jött: a többi, Szlovenszkó tájai és Ibacsái, csak aktuális motívum. Forma és stílusteremtő értelme nincsen. A téma hangsúlya gyakran elhomályosította a festői mondanivalót. Egy-egy kiállításon — különösen a szlovák művészek közös kiállításán figyelhettük meg — a legzavaróbb festői ellentmondások fértek meg békésen, sokszor egyazon képfelületen, a szlovenszkóiság jegyében! Ezt maguk a művészek is érzik: egyre jobban igyekeznek új, tisztán művészi irányt keresni és amenynyire lehet, a folklór motívumait a tiszta festőiség síkjára átmenteni. A magyar művészeket sokkal lazább kötelék fűzte a festői szlovensZkóisághoz Regiionálizmusuk hangsúlya inkább a szélesen elterjedt tájfestészetre szorítkozott. Talán Pro h ász к a István az egyetlen, kinek sajátos, ős eredeti művészete jogosulttá tenné regionalizmusunikat. A mi művészetünk erősen kifáradt. Művészeink termelése egyre ritkább. Egyre kevesebb képpel találkozhatunk, amelyről az alkotás örömét és lázát olvashatnék le. Mintha hivatalos pontossággal, a megszokott felfogásban készültek volna el a kiállítás terminusára. Kivételt csak a szocialista életelvű művészek tesznek, akik művészetükben hivatást látnak, akiknek művészetét tömegeik magáénak vallja és vállalja!
