Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-02-01 / 2. szám - Tamás Mihály: Negyven óra

— Hiszen imindjárt leállnak és Józsii jön haza... én olyankor nem mehetek el hazulról.

Bogár felnevetett, úgy, ahogy a mindenhatók szoktak.

— Hehe... csak nekem kell szólni... Józsi nem fogi most haza menni, maga megi várjon rám a mozi előtt... menjen is mindjárt egyenest oda, én is megyek maga után.

Az asszony még szólni akart, de a mérnök kint már otthagyta a keveirőt és Bogár jól látta ezt az ablakon keresztül. Sietve vitte az ajtóhoz és kinyitotta előtte.

— Menjen csak, oszt várjon rám.

A mérnök bejött és utána Hajdú is, mert ő tudta, hogy ha a mérnök jön, akkor már mindegy, akkor már ő is jöhet. Éppen csak hogy köszönt a mérnöknek Bogár, egyenesen hozzá fordult.

— Jó, hogy jön, Hajdú, menjen vissza és mondja Ragyolczinak, hogy marad az esti partiba ... hiányzik egy ember, tudja ...

Hajdú tudta, ő mindent tudott, kedve lett volna egy kicsit nevetni, és azt mondani: ejnye, pallér úr... de csak annyit szólt, hogy: igenis, pallér úr.

Kint az utcán fütyörészett Bogár, a fényszínház előtt is fütyörésizett még, aziután két jegyet váltott, másodikat, és csak a szemével intett az asszonynak, aki az előcsarnokban várakozott rá. A kicsi asszony fürgén és engedelmesen mozdult és csendes alázattal ment be Bogár után. Jó helyre kerültek, a sor szélére és amikor leültek, beszélni szerettek volna, de nem ment. Mégis az asszony kezdte.

— Milyen szép a festése ennek a teremnek... tetszik a pallér úrnak is, úgy ebár?

Bogár kőibe nézte a falakat.

öt patrónos és a girland ott fent még külön három ... elkértek legalább kettőötvenet kvadrátjáért. — Azután az óráját húzta elő. — Felőlem már kezdhetnék is.

Kezdték is. Bogár be se várta, hogy elfusson a bevezető szöveg, máris közelebb húzódott az asszonyhoz. Az még aggodalmaskodott.

— Jaj, csak haza ne menjen Jóska ...

Bogár nyugtatni akarta, kezébe vette a kezét és ott is felejtette.

— Nem mehet, mert bent van az új partiban.

Az asszony örült és hagyta a kezét. Hirtelen eszébe se jutott, hogy most már éjfélig étien dolgozik az ura.

— De benne is marad tovább is, úgy-e?

— Ha én mondom ...

Már játszott a kép és ők nézték az elfutó fényjátékot. Megint suttogott az asszony.

— Szinte nem Is merek szólni ... de mondják, hogy van, aki többet is kap egy órára, mint kettőhuszat...

Bogár egy kicsit megfagyott. Itt imár a gazdája pénzéről is szó van, nemcsak a törvényről.

— Van, nem mondom, de az nehéz dolog ...

Az asszony egy gondolatnyit elhúzta a kezét, Bogár hangja enyhültebb lett.

— 'sz lőhet róla szó ...