Magyar Írás, 1937 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1937-02-01 / 2. szám - Tamás Mihály: Negyven óra

amilyet Bogár legiiniká'b'b kedvelt. Kezdett már megeredni a kedve, amikor rászólt Hajdúra.

— Maga meg) utána nézhetne kint, hogy lesz-e eső... ha majd esni kezd, szóljon be.

Bogár szerette magát tömören kifejezni, ebből a mondatból pedig mind a> kettő érthetett. Hajdú, hogy felesleges itt bent, mint ahogy már gyakrabban volt felesleges, az asszony meg, hiogy a pallér úr komolyan akar az ő dolgával foglalkozni. Még be se tette az ajtót maga után Hajdú, Bogár már az asszony mellé lépett, hosszú karjával átfogta az asszony vállát.

— Nahát rnírői is van szó, lelkem?

Az asszony próbált kicsit elhúzódni, de azért maradt.

— Arról, tetszik tudni, errül a negyvenórás hétről, merthogy negyven óra olyan kevés, hogy az embernek csak aliigi jut valamire. Józsi, az uraim haza hozza azt a kis pénzt, oszt vasárnap már nincs is belőle.

Bogár arca komorrá vált.

— Törvény törvény... itt nincs segítség.

Az asszony ráemelte kék szemét a nagy veres emberre. A hangja kezdett m egibá torodn i.

— Pedig van, azt mondják ... van aki hatvan órát is kidolgozhat, meg még többet is. Csak a pallér úrtól függ, hogy kit hogy oszt be...

Bogár arcán még nem oldódott a komorság, de hogy nagy kezével egyre fokozódó erővel markolt bele az asszony meleg karjába és hogy a kezén is, a mellén is érezte az asszony jóízű melegét, és a hajából is jószagi ért el hozzá, mindezektől a szemét is kezdte elönteni a forrósáig. De mégi tartotta a szót, mert tudta, hogy csak így nyerhet.

— Nem igaz az, telkem, mert nagy az ellenőrzés. Negyven óra egy héten; semmi több ...

Kívül már sietve érkezett az októberi este félhomálya, az a parti, amelyik most dolgozik, nemsokára' leáll és helyébe lép a másik, amelyik majd lámpafény mellett fog éjfélig dolgozni. De hiába, a munka sürgős, télire nem maradhat elkész'ületlein, muszáj három partiban dolgozni. Ö is szabad lesz nemsokára, jön az éjjeli pallér, hogy felváltsa.

Az asszony már vigalbban ellenkezett.

— Déhogy is nem ... tehet azt, ha a pallér úr akarja.

Megbátorodott már a hangja, tudta már, hogy nyerni1 fog, csak akarni kell egy keveset. Nevetgélve nézett fel Bogárra és várta, hogy az is ránézzen. De a pallér szeme kifutott az ablakon át a munkára és a mérnököt figyelte, aki éppen megérkezett. Még ott áll a keverőgép mellett, az adagolást nézi, de mindjárt itt lesz az irodában.

Eleresztette az asszony vállát és szembe fordult vele. Sietett, hogy el ne késsen mondanivalójával.

— Fontos dolog ez, kérem, nehéz ügy, nem lehet így egyszerre elintézni, de meg a mérnök is mindjárt itt lesz ...

— Ja jj...

Alig, hallatszott az asszony sóhajtása.

— Hanem tudja mit...most menjen el, oszt találkozunk valahol, ahol nyugodtan megbeszélhetjük a tennivalókat.

Az asszony nem egészen így gondolta, ijedten szólt közbe.