Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Muhoray Elemér: Színház

körülmények folytán, de főként gazdaságilag elég biztos alapokra talált. De mintha tagadhatatlan művészi múltja semmire sem kötelezné, színpadát szinte teljesen gazdasági fellendülése szolgálatába állította be. Ezen a harcos körön kívül, távol a hatalmasoktól legkisebb színházunk, a Bethlenién Színház is munkába állt. Kivül-belül, de főként belül olyan reménytkeltő átalakuláson ment át, hogy nem lepne meg bennünket, ha ez a rokonszenves társaság komoly és követésre méltó példát mutatna nagy színpadainknak is.

Kirívó jelenség és nagyon egészségtelen tünet, hogy most, mikor a dal és tánc — sajnos eddig csak külföldön — mindinkább visszaszerzi régtől fogva előkelő helyét a színpad világában, Budapesten egyetlen énekes és táncosszínház nem nyitott kaput. Üresen áll az e célra nagyon alkalmas Városi Színház, a nagymultú Király Színház, — mint eleve reménytelen vállalkozás, — orfeumként nyílik majd meg. Egyedül az utóbbi években, dillettánsok kezén jövőtlenné vált és jobbsorsra érdemes Kamara Színház talált olyan vállalkozóra, aki ebben az erre alig alkalmas színházban operetteket kíván játszani.

Színházainkból hiányzik a nagy tömegek, a nép kultúrálódásának célkitűzése. Nagy nemzeti feladat: a néplélek nevelés szolgálatába állítani a drámát, a dalt, a táncot és a színművészet kifejező erejét nyújtani annak az igazi nagyközönségnek, mely ezt oly régen nélkülözi.

Bemutatók:

NEMZETI SZÍNHÁZ.

A magyarság sokszor felvetődött és mindég visszatérő nagy kérdései állnak a Sátoros király, a színház első bemutatójának tengelyében. Szántó György erdélyi magyar író történelmi színművében újból felveti a kérdéseket: Kelet vagy nyugat, pogányság vagy kereszténység. Kár, hogy Szántó György meg sem kísérli, hogy a kérdésekre választ adjon. Csak felveti őket és otthagyja azokat magukra a színpadon és a nézőben. A darab végén egy hamisfájdalmú felkiáltásban maga is elismeri tehetetlenségét, mikor krónikaíró papjával s annak két Íródeákjával kórusban mondatja: Mi lesz velünk szegény magyarokkal . . .

A Sátoros király IV. László. A „kétvérű" — apja magyar, anyja kún — magyar király Kun László. A történelem ingatag és állhatatlan léleknek festi, Szántó megteszi Attila egyenes folytatásának, aki a német-római császárság legyőzésével, annak romjain akarja felépíteni a nagy kún—tatár—magyar birodalmat.