Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Kritika - Marék Antal: Nyitrai írók könyve

emberi faj még nem tudott alkalmazkodni az értelem és a hagyomány értékeihez és nem tudta a bennük rejlő lehetőségeket kihasználni." Az emberi haladással kapcsolatosan nagyon ötletesen és joggal veti fel a kérdést, hogy vájjon az ember, az élő, érző emberi lény ért-e el a tudomány és műveltség fejlődésével valamit, élete nem vált-e ezek révén csak gyorsabbá, bonyolultabbá és nem veszített-e mélységéből, nyugalmából és gondtalanságából?

A fordító áhítatosan és tudományos felkészültséggel készült a mű átültetésére. Bár több ízben adódott a mű fordítása során mód arra, hogy a tudományos tárgyilagosságból kizökkenve, könnyedébb hangot megüssön, a fordító óvatosan tartózkodott tőle s nem élt a szórakoztatás vagy az ötletesség lehetőségével. Ezzel fordítását a tudományos mű közvetlen szomszédságában megtartotta.

Marék Antal.

NYITRAI ÍRÓK KÖNYVE.

Megható ez a lokálpatriotizmus, ez a bátor jelentkezés, ez a tömeges felvonulás. Nyitra úgy élt emlékezetünkben, mint szlovák város, annál meglepőbb most a magyar szónak ez a bőséges áradása s a siker, amely a kötetet immár a második kiadásig eljuttatta. Természetes, hogy amikor egy város, amely szlovenszkói értelemben sohasem jelentett kultúrgócot, közel húsz írót vonultat fel, valamennyi nem jelenthet komoly értéket. Az ismert írók között ez alkalommal szóhoz jutottak az epigonok is, a helyi lap hasábjain enyhe napvilágot látó nevek is. Kétségtelen, hogy a nyitrai és a Nyitráról elszármazott írók erényei és hibái így valószerűen adják a couleur locale-t, bár tartalmilag súlyos kifogás emelhető ellene. Sok írás bármelyik város antológiájában megjelenhetne, nincs kapcsolata a sajátos hangulatú s múltú várossal s ezzel jelentőségét máris visszahozhatatlanul eltékozolta. Viszont értéket jelent elsősorban a budapesti Schöpflin Aladár nyitrai emléke, aki két oldalon keresztül valódi honi húrokat pendít meg, amikor gyermekkori emlékei közé pillanatokig visszatér. Ez a két oldal az egyedüli vérbeli írói munka, az idő messzeségén is nyitrai remineszcenciákat átélő író kezevonása. A kötet figyelemreméltó tanulmányát Dallos István, a jónevű nyitrai újságíró adta, aki a nyitravidéki palócokról értekezik. Igaz, ez a cikk újságba kívánkozik, nélkülözi a szociológiai módszer követelményeit, megírásában szerepe volt a szívnek és az észnek. Érdeklődésre tarthat számot, mert adatait a szociológus bármikor felhasználhatja. Kenedy Erzsébet prózája messze kimagaslik