Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Kritika - Marék Antal: Nyitrai írók könyve

emberi faj még nem tudott alkalmazkodni az értelem és a hagyomány értékeihez és nem tudta a bennük rejlő lehető­ségeket kihasználni." Az emberi haladással kapcsolatosan nagyon ötletesen és joggal veti fel a kérdést, hogy vájjon az ember, az élő, érző emberi lény ért-e el a tudomány és műveltség fejlődésével valamit, élete nem vált-e ezek révén csak gyorsabbá, bonyolultabbá és nem veszített-e mélysé­géből, nyugalmából és gondtalanságából? A fordító áhítatosan és tudományos felkészültséggel ké­szült a mű átültetésére. Bár több ízben adódott a mű fordí­tása során mód arra, hogy a tudományos tárgyilagosságból kizökkenve, könnyedébb hangot megüssön, a fordító óvato­san tartózkodott tőle s nem élt a szórakoztatás vagy az öt­letesség lehetőségével. Ezzel fordítását a tudományos mű közvetlen szomszédságában megtartotta. Marék Antal. NYITRAI ÍRÓK KÖNYVE. Megható ez a lokálpatriotizmus, ez a bátor jelentkezés, ez a tömeges felvonulás. Nyitra úgy élt emlékezetünkben, mint szlovák város, annál meglepőbb most a magyar szónak ez a bőséges áradása s a siker, amely a kötetet immár a második kiadásig eljuttatta. Természetes, hogy amikor egy város, amely szlovenszkói értelemben sohasem jelentett kultúrgócot, közel húsz írót vonultat fel, valamennyi nem je­lenthet komoly értéket. Az ismert írók között ez alkalommal szóhoz jutottak az epigonok is, a helyi lap hasábjain enyhe napvilágot látó nevek is. Kétségtelen, hogy a nyitrai és a Nyitráról elszármazott írók erényei és hibái így valószerűen adják a couleur locale-t, bár tartalmilag súlyos kifogás emel­hető ellene. Sok írás bármelyik város antológiájában meg­jelenhetne, nincs kapcsolata a sajátos hangulatú s múltú vá­rossal s ezzel jelentőségét máris visszahozhatatlanul elté­­kozolta. Viszont értéket jelent elsősorban a budapesti Schöpflin Aladár nyitrai emléke, aki két oldalon keresztül valódi honi húrokat pendít meg, amikor gyermekkori emlé­kei közé pillanatokig visszatér. Ez a két oldal az egyedüli vérbeli írói munka, az idő messzeségén is nyitrai remineszcen­­ciákat átélő író kezevonása. A kötet figyelemreméltó tanul­mányát Dallos István, a jónevű nyitrai újságíró adta, aki a nyitravidéki palócokról értekezik. Igaz, ez a cikk újságba kívánkozik, nélkülözi a szociológiai módszer követelményeit, megírásában szerepe volt a szívnek és az észnek. Érdeklő­désre tarthat számot, mert adatait a szociológus bármikor felhasználhatja. Kenedy Erzsébet prózája messze kimagaslik

Next

/
Thumbnails
Contents