Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Dr. Hazayné Pápay Margit: Visszatérés

értesz te semmi máshoz, csak a marhákhoz, beleöregedtél a sok munkáiba, úgy éltek, mint a barmok, nem tudtok semmit a világról, d vatról és ezekben a ráncos szoknyákban jártok pfuj!

Zuzka leborul a padkára, kötényébe temeti arcát és hangosan zokogja:

— Janku, elment az eszed Amerikában, még körül sem néztél a ház körül, hogy mennyit kínlódtam tizenegy év alatt, nem uralkodhattam, nem parádéztam, de dolgoztam. Nehezen, keservesen dolgoztam, mint egy ember. Mindennap háromkor kelek és 'késő estig meg nem állok a munkában, hogy megkíméljem a gyerekeket. Én beteg és öreg vagyok, de nézd meg a három gyereket, szépek és egészségesek, az egész falu írígyl’i őket. Janku, te elfelejtetted, milyen nehéz a falusi élet, ha nem dolgoznánk, nem kínlódnánk, semmink sem volna, a dollárokat el nem puccoltam, megtalálsz mindent a gazdaságban. Azért fáradtam annyit mint egy barom, hogy a gyermekeinknek könnyebb sorsuk legyen.

John végiig nézett élettől duzzadó három egészséges gyermekén és ráborult a ifáradt asszonyra, leikéből éles fájdalmak csapódtak ki, zokogott. Zuzkával együtt zokogott nagyon.

De hogy a sírás múlott, elöntötte a szívét valami mondhatatlan öröm — itthon vagyok! hazajöttem! — és az élet újat lendült Dudics Jankuéknál.