Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Morvay Gyula: Kiszáradt ember a nyárban

Hajra kasra, ott össze is esett a ló, egyet rázott lábán és vége is volt.

— Tudom

mi végzett vele, — mondta Erázmus, amint a lovat tapogatta. — Kirepedt a gyomra. Sokat evett, kirepedt a gyomra.

— Honnét

tudja? — kérdezte az asszony.

— Ilyenekhez

értek, — mondta neki Erazmus. — Aló nem tud hányni, ha sokat eszik, kireped a gyomra. Más állat, meg az ember is kiokádja. Én is beteg, vagyok. Este annál az átkozott Tóbinál egy decit felhajtottam, de oda vagyok. Megyek is haza. Isten vele Káiposztásné.

Reggelig ott feküdt a ló az udvaron. Éjjel néhány kutya jött rá és lábát már ki is kezdték. A reggeli melegben pedig acélkék dongók zúgták körül a dögöt.

Éjfél után lefeküdt Erázmus. Az egész falu ott horkolt a mélyben, valahol ének szólt, de az is belehalkuit az éjszakába. A folyó vize néha nagyot loccsant, a fűzfák közt nyugtalan pólincok fészkelődtek.

És ai folyó mentén, a rétek felől' egyre erősebben kúszott, föld mélyéből, fák gyökeréből egyre áradóbban tört elő a tavasz.

— Hallod?

— szólt Erázmus feleségéhez, aki a másik ágyon feküdt.

— No?

Almos vagyok.

— Mi

lesz Évával? Ketten ,is alig hogy élünk.

— Majd

férjihiezmegy — mondta álmosan az asszony és befordult.

Erázmus a hajnali szürkületiben ébren volt, gyomra is fájt, csak mozgott a szalmazsákon.

— Azért

kérdezem, mert biztosat akarok tudni, hogy mi lesz vele.

Másnap reggel aztán megtudta Erázmus a biztosat. Gyerekcsapat szaladt hozzá, hogy menjen el a Tímárékhoz, megbolondult a legényük.

— Mi?

hogyan? — ijedezett Erázmus. Tímár Gergő akarta elvenni Évát.