Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Duka Z. Norbert Dr.: A nemzeti érzelem

A következménye: a közvetlenség hiánya. Mindenütt problémákat látni, mindenütt kétségek között vergődni, okoskodni. A természetes ösztön, az intuíció az érzelemből, a megérzésből születik. Aki csak eszére, értelmi monfondirozásra van bízva, egyszerű dolgokon is sokáig fogja a fejét törni és akkor is kétséges értékű lesz a döntés. Az ész már úgy van berendezve, hogy minden érvnek hasonló erejű ellenérv felel meg és az egyik lehetőséggel együtt születik meg a másik lehetőség gondolata. Azelőtt akkor és azért cselekedett valaki, mert annak szükségességét átérezte. A modern ember akkor cselekszik, ha valaminek helyességét belátja. Ez pedig nagy különbség. Mért az egyik nagy dolgokra kéipes és a> lelkesedés túlragadja szürke iköznapoik göröngyein. Eszmék és ideálok, szellemi erők öntudatos harcosa lehet. A másik a porban csúszik, ahová értelmi tépelődései vetették és nem tud szellemi értékek zászlóhordozója lenni, mert nincsen biztonsága és nincsen egyedül — igaz — érzése. Az anyagi kis sikerek koncával megelégszik. Mártírok és szentek, meggyőződésükért erejüket, idejüket és életüket áldoz ók érzelem nélkül nem születhetnek.

Az érzelmi élet halódásának tipikus esete a nemzeti élet. Az egyének viszonya saját nemzetükhöz. A roma ntic izmus korában a múltnak a felidézése volt a nemzeti érzelem ifőforrása. Az elmúlt dicsőség fényét vetítették a költőik a jelen szürke vásznára és^ igyekezetük becsületes volt. Még akkor is, ha fénysugarak nem a múlt igazi képéről sugároztak, hanem abból a másikból, a hamis, de szebb elképzelésből, amit a költők lángolló nemzet szere telükben önmaguk elé varázsoltak. A liberalizmus korában a jövő képe gyújtott lángot. A nemzet elhalta lm a s oda sárnak a reménye, a 20 milliós nép légvára. De a romainticizmus hajtóerőt képviselt, tetteket kívánt, a magyar fin de siécle megállást, délibáblkergetést. Könnyű, önfeláldozást nem