Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-10-01 / 8. szám - Duka Z. Norbert Dr.: A nemzeti érzelem

DUKA Z. NORBERT DR.:

A NEMZETI ÉRZELEM

Kisfaludynaík a zacskóban őrzött szemernyi magyar rög jelentette a nemzetet, amikor a francia ifogiságiban szomorú gondolatai hazafelé szállottáik, a torinói remete pedig megkönnyezte a magányában a magyar nyelv édes csengését. Mi, a mindent elteoretizáló XX. században túlokosalk lettünk. A technika túlfejíődése és a mindent-radionálizálás mindent pontosan meghatároz és körülír, mindenre elméletet állít fel, sokat akar, igyekszik, tolakodik, de a vonatok és autók csak fizikai törvényeket tudnak teljesíteni, az ész ficánkolását elégítik ki, — dübörgésük lélektelen és az érzelem mindinkább ikivész és elmenekül vagy múlt idők haszontalan lomjának tartják.

Azelőtt az ember életének sokkal nagyobb részét töltötte ki az érzelem. A meglátásokat elmélyítő, akaratot acélozó érzelmi élet. Most ideje sincs az embernek. A gazdag és mély érzelmi élethez bizonyos szemlélődő nyugodtság kell, vagy mindent elfelejtő indulat. Az elsőhöz idő kell. Sok független idő, amikor az értelmet nem marcangolják a praktikus élet kérdései, az azonnal elintézendő, égető apró-cseprő szükségességek. A másikhoz függetlenség kell. A megélhetés, kenyérkereset problémáinak könnyed felrúgása. Amikor nem kell attól félni, hogy koldulni mehet az ember és önmagát és családját állástalanságba dönti, mert valamikor valahol megengedte magának, hogy érezzen, hogy valami szép, valami felemelő érzelemnek szabad utat engedjen.

A modern ember az elfojtott érzelmek és meg sem született indulatok gyűjtőedénye.

Nem is tud érezni és lelkesedni, mert nincsen ideje hozzá. Nem is akar, mert veszélyes volna.

Ez a racionalizálás minden .téren áthatott.