Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Ijjász Gyula: Őskori Isten-nevek a magyar nyelvben

sok Sólyom-nevű községeink azt jelentik, hogy a honfoglaló magyarság nagy becsben tartotta az ősi totem-neveket s tulajdon-névül alkalmazták.

Az őskori emberek figyelmét egy állat sem kerülte el. Az óriási állatoktól lefelé egészen a szúnyogig minden állat-nevet magáévá tette az ember. A magyar családi nevek között Szunyogh is van bőven. Minél vérengzőbb egy állat annál nagyobb becsben tartották és „isteni" meg tiszte lésben részesült. Pl. a jaguárt a mayák egyszerűen istennek v. isteniküldöttnek tekintették. Minden ihithű maya ülve várta be a jaguár támadását és boldogan tépette szét magát. J a g-isten volt az indogermánok ősi vadászat pátronusa. Azért Jager-Jager és Jagd szavak a vérengzés-fogalmának a kifejezői. Nevezték még J a - g u a - J a h u a - J e h o v á-nak is a „vér-istent", akinek vér-bosszújától nagyon féltek a jámborabb hitűek s akinek nevét még kiejteni sem volt szabad.

Hogy az isten-nevek mennyire bejárták az egész világot, bizonyítja az is, hogy Dél- és Közép-Amerikában vagy Ázsiában gyakran ugyanazok az isten-nevek voltak forgalomban. A maya Yum-Yelen azt jelenti „kellemes apa" (jó atya). Viszont a szanszkrit Y u m - p i t u r a. m. „atyaisten". Itt a yum már „isten"-t jelent. Más részről a Yum „Nap"-ot jelentett, a héber nyelvben most is yum-nak nevezik a „nap"-ot (dér Tag). Yum - k I p u r — „engesztelés napja". AYump i t u r-ból „Jupiter"-t alakítottak a pogányok. Érdekes az is, hogy a Yum-Yom mint a „Nap" neve átment a „tenger" nevére is Yoma-Yuma alakban. Itt is megismétlődik ugyanazon jelentésváltozás, mint a T e n -isten nevéből a Ten-Ger.

Hogy a „földisten" neve P u r v. Por, esetleg Bur- B o r volt, azt a régi magy. p u r-ból s a mai p o r-ból sejthetjük. A héber burahatuadenoj, aminek imádságbeli értelme „dícsértessék Isten", de szóbeli jelentése „Földnek, Napnak, Holdnak ősatya" így: