Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Ijjász Gyula: Őskori Isten-nevek a magyar nyelvben

Pur-áh Atu

Ah-t en-Aj

(pur

— „föld",

atu

— „atya", Ten

— „Nap",

Aj —

„hold").

Ez tehát egy ős indogermán-héber szóösszetétel, mint az „atyafiúszentlélek" a magyar nyelvben.

Ütóljára hagytam I d-isten nevét, amely a magyar ember ajkán a nap minden órájában elhangzik „idő" alakjában. Az időjárást „Isten igazgatja rendezi." Tőle várjuk a jóidőt, ha veszély fenyegeti kenyerünket. Van jóidő és r o s s z i d ő, melyet hálával vagy megnyugvással kell fogadni az embernek. Idő-isten végtelen, sem kezdete, sem vége nincs. A magyar nép még pogány korában is őt „idnepelte" (ünnep). Nyir-ld-Háza, Két-ld-Ház, és Id-Ház (egyház), amellett szólnak, hogy I d -nek is nevezték „Istent" a magyarok.

Az I d - szó szintén indg. eredetű és a magyar nyelvben sok ezer éve benne van. És ha U d v a r d - helynevet alaposan megvizsgáljuk az is indg. szó, amely azonos az Id-Ward-dal Eduard-dal, jelentése pedig „isten-őre" volt. Őskorban minden templom idvard volt, mert benne őrizték az „istent". A magy. udvar nem a szí. dvor-dvur-bói származik, hanem a mind a kettő visszamegy az I d - ward-ba. Őskorban az ájtatos embernek az „isten" körül „idvardoltak" ma a királyok körül „udvarolnak." Hogy Magyarországon annyi Udvard és Udvarhely és Udvamok helynevek vannak, csak azt bizonyítja, hogy a honfoglaló magyarok magukkal hozták hagyományos szokásaikat, mely szerint Pogány istenüket Udvar-templomokban őrizték és imádták. Hogy az ősmagyarok mint pogányok mélyen vallásosak voltak, arról több ősszó tanúskodik, de az üdüüdv is elegendő bizonyíték arra, hogy az „üdvösség"-ről tisztult fogalmuk volt.

J) Lewis Spencer: The Myths of Mexico and Peru — 124.-’) J. Churchward: The Lost Continent of Mu.