Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Ijjász Gyula: Őskori Isten-nevek a magyar nyelvben

értsük. Ahad indogermán szó lehet, amelyet gadnak is mondtak. Az ang. God (ejtsd g á d-nak) „istenit jelent. Ugyancsak az angol nyelv bead (hed)nek mondja a „fő"-t. Had v. Hed x tehát „isten"-név volt az ősnyelvben. Ámde mit keres a 'h a d (kígyó) a szláv nyelvekben? A feleletet megadja erre a maya Quetzalkoatl „kigyóisten", amelyről már szó volt előbb. Ezekszerint a szlávok, mint indogermánok szintén tiszteletben tartották Keg y-istent, H a d-ot, G a dot s tőlük származott a „magyaristen" Had neve. Hogy a magyarokat Hadisten vezette a háborúkban az már csak olyan fogalom-átviteli tény, minthogy a kínaiakat a „szentsárkány", a japánokat a „szent-Nap" Nipon vezeti. Had-ház (istenháza), Had-aszó (istenaszó) „Isten-Nap" Had rév (istenréve), Had- Falva (istenfalva) helynevek is azt bizonyítják, hogy a magyarok H a d-nak, Hadur-nak nevezték az „Istenit azelőtt, de I s t e n-nek is.

Az indogermán Sol-im mint isten-név meg van a magyar s ó I y a m-mint totem-névben. H iero-Sol-lm Jeruzsálemnek ős indog. neve. S o l-isten nevével való üdvözlés eként hangzott: S o l-l m- A l-A j-K i n. Itt öt féle isten-név van. A héberek igy ejtik ki: Sólemeláhem vagy E I á ih e m s ó I e m. E I a h i m v. A I áh i m egyre megy (Elah-Alah). Ezek az isten-nevek egyenként meg vannak a magyar szavakban is.

A sólyomot másképen is nevezték a magyar nyelvben. Az indg. falco (falcon) magyarosan v a I k ov a I k-, sőt v a j k-nak neveztettek. A K a r a-v a I k azt jelenti „fekete-sólyom", magyar neve: karvaj. Az ölyvnek is volt szerepe mint totem-madárnak a magyar ősmitoszban. A keselyű ily neve Kés z-ö I y ü volt, Bizonyosan valamelyik magyar törzs neve Kész volt amelyből Keszeg Készé k-név maradt reánk. T u r- Ke szt-án a mi nyelvünkhöz tartozó név, hiszen Készt hely, Keszeg, Keszi, Kész tőle (keszt-öleze) helynevek is magyar eredet mellett szólanak. Igen