Magyar Írás, 1936 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1936-01-01 / 1. szám - Kossányi József: Tamás Lajos költészete

Tamás lírája reális; mint a szántóvető, vagy a munkás kisember élete. Szűrkén, álmok és szivárványok nélkül men­nek a napok s csak egy a fontos: a munka! Ki adja a leg­egyszerűbb jelszót: — dolgozni, dolgozni! Megfogni a munka kerekét. Szűrkék legyünk! Próféták se kellenek! Elvesznek a gyárak, a házak, a kertek, Ha nem mutatjuk fel egyetlen bálványunk, amit a fájdalom kalapácsa vert ki szivünkből Tanulságnak, mértéknek, jövőnek, magyarságnak: A munkát. Nincsenek nagy igéi, prófétáló szavai, cicomátlan és egy­szerű képekben,, nyelvben, sőt néhol dadogó, gügyögő sza­vakat, sorokat találunk nála, mégis oly kifejezők, plasztiku­sak a versei, mint a jó rézkarc, vagy mint a firenzei grafit­képek. Mert a homo ethicus tiszta, erős fundementumára épül a költői tanítás, példamutató és értékes. És éppen azért, mert megérti az ibseni szót: érj fel műved magasába! vagyis életünk is műalkotás legyen, messze fe­lülemelkedik Vozári Dezső cinikus XIX. századvégi líráján, nemességben, hatóerőben, szocializmusban és korszerűség­ben. Időálló, komoly kisebbségi líra. Tipikusan kisebbségi költő, komolyságban, tisztaságban és egyszerűségben. Személyiség, aki példájával, életével igazolja költői tanítását.

Next

/
Thumbnails
Contents